24209. lajstromszámú szabadalom • Hármas szelep, önműködő pneumatikus fékberendezések számára

— 4 -levegőtől elzáratik, de azért sűrített levegővel tápláltatik és a fékek meghúzva tartatnak. A (11) dugattyúnak ezen állásánál a sűrített levegő az (53) hornyon át (3. ábra) a (12) kamrába áramlik és ezáltal a segédtartály és esetleg a fékhenger veszteségét sűrített levegőben pótolja, ez utóbbit akként, hogy a (42) mágnest újból gerjesztjük, mi által újabb sűrített levegőt bocsátunk a segédtartályból a fékhengerbe, hogy a fékeket meghúzva tartsuk. Hogy a fékeket szabadon bocsássuk, a (47) elektromágnest (1. ábra) gerjesztjük, a mikor is a (48) szelep lefelé nyomatik és ezáltal a sűrített levegő a (3) fékhengerből a (37) csövön és a (49, 50) nyílásokon keresztül kiáramoltatik. A fékeknek ily módon való szabadon bocsátásakor a hármas szelep részei nem befolyásoltatnak. Könnyen megérthető, hogy a fékek szabadon bocsátása ily módon minden körülmény között eszközölhető, akár pneumatikusan, akár elektromágneses úton húzattak meg a fékek. Ha a fékek elektromos úton húzattak meg és az elektromos összeköttetés valamely hibája vagy a battéria elgyöngülése következtében lehetetlen volna a (47) elektromágnest annyira gerjeszteni, hogy ezáltal a (37) cső megnyittassék, akkor a fé kek szabadon bocsátása czéljából előbb a vonatvezetéket nyitjuk meg, a mikor is a (10) dugattyú (2. ábra) jobbra mozog és a tolattyút akként állítja be, hogy a (14) csatorna kerüljön a (39) nyílás fölé, minek megtörténtével a vonatvezetéket sűrített levegővel tápláljuk, a mikor is a (10) dugattyú balra visszamozgattatik és ekközben a tolatlyút a 2. ábrában föltüntetett állásba állítja és ezáltal a fékhengert a (15) haránthornyon keresztül a küllevegővel köti össze. Két vonatvezetéknél a 6—7. ábrákban föltüntetett berendezést alkalmazzuk. A második (55) vonatvezetéket az (56) cső segélyével (6. ábra) a hármas szelepnek (41) csőtoldatával (4. ábra) kötjük össze. A 7. ábrában föltüntetett hármas szelep csak annyiban tér el a 2. ábrában föltüntetett hármas szeleptől, hogy a (11) dugattyú (19) rúdján alkalmazott (20) peczek az (57) peczekkel (7 ábra) van helyettesítve, mely távolabbra esik a dugattyútól, úgy, hogy ha a (11) dugattyú a (9) hengerben jobboldali végállásában van, a (13) tolattyú oly állásba hozatott, melynél a (15) haránthorony a (39, 40) nyílásokat (4. ábra) egymással összeköti. Ily módon a tolattyú ugyanazon állásba kerül, akár az (57) peczek által (7. ábra), akár a (10) dugattyú csőrúdjának (18) határolója által mozgattatik. Világos ezek után, hogy, ha a fékek a (42) mágnes (6. ábra) pillanatnyi gerjesztése által húzatnak meg, akkor a (13) tolattyú (7. ábra) nem azon állásban marad meg, melynél a fékhenger zárva van, hanem azon állásig mozgattatik, melynél a fékhenger a második (55) vonatvezetékkel köttetik össze, a mikor is a fékeket ezen (55) vonatvezetéknek a kiillevegő felé való nyitása után szabadon bocsáthatjuk. Megjegyezzük, hogy ezen módosításnál a (6) elektromágneses szerkezet nélkülözhető, bár előnyös azt alkalmazni, ha a vonat igen nagy hosszal bír, mivel a fékek szabadon bocsátá a az (55) vonatvezetéknek a mozdonynál való kinyitása után ilyen körülmények között nem foganatosítható eléggé gyorsan. A 6. és 7. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a fékeknek az (1) vonatvezeték kiáramoltatása által előidézett meghúzása után ezen (1) vonatvezetéket újból sűrített levegővel kell táplálnunk, hogy a (10) dugattyú a 7. ábrában föltüntetett állásba mozgattassék és ezáltal a (13) tolattyú a fékhengert az (55) vonatvezetékkel kösse össze, mielőtt ezen vonatvezeték kiáramoltatása útján a fékeket szabadon bocsátanék. Ha a (6) elektromágneses szerkezetet is alkalmazzuk és ennek segélyével bocsátjuk szabadon a fékeket, akkor a berendezésnek csak egy részéből áramoltatik ki a sűrített levegő, nevezetesen csak a fékhengerekből és a (37) csövekből, úgy hogy ezen elektromágneses szerkezetek alkalmazásával a sűrített levegőnek naiy mennyiségét takaríthatjuk meg és így nem szük-