24188. lajstromszámú szabadalom • Készülék gázok előállítására

_ i -zettetik, egy része azonban eltávolíttatván, a harmadik (28) előmelegítőhöz kerül, honnét az a fölhasználás helyére vezethető. A többi gáz ismét az eredeti kezdő kamrához kerül vissza és keringését a már ismertetett módon folytatja. Világos, hogy az ebben a készülékben végbemenő folyamat lényegileg azonos azzal, metyet vonatkozással az 1. ábrára írtunk le és szabályosan váltakozó periódusokban megy végbe, melyek a fuvó irányának megváltoztatása által létesíttetnek, szünetekkel, melyek alatt a kamrák újból fölhevíttetnek. Látható, hogy az 1. és 2. ábrában sematikusan föltüntetett készülékeknél csakis olyan szelepekre van szükségünk, melyek aránylag hideg csövekbe vannak beiktatva. Ezenkívül a kamrák hideg végének alacsony hőmérséklete biztosítva van az által, hogy a befuvatott levegő a küllevegő hőmérsékletével lép a kamrába. A készüléknek egy további módosított alakját a 3. ábrában látható séma tünteti föl, hol a (41) fejlesztő a (42) cső révén a (43) mosó és gőzfejlesztő készülékkel van összekötve. Ez a (43) mosókészűlék a (44) cső útján a (45) mosó és kondenzálókészűlékkel áll összeköttetésben, mely czélszerűen 100° C. alatti hőmérsékletnél tartandó, úgy hogy az ide belépő gőz kondenzálódik és a (43) gőzfejlesztőbe szivattyúzható viszsza. A (45) mosóból a gáz a (46) csövön át a fölhasználás helyére vezettetik. A víz a (47) csövön lép be a (45) mosóba és a készülékben lefelé folyva, a (48 szivattyú segélyével a (43) mosó fölső részébe szivattyúztatik. A már fölmelegedett víz a (49) csőből eső alakjában hull le a (43) mosóban a forró gázon keresztül és a legnagyobbrészt gőzzé alakul át. Az esetleg megmaradó vizet újból fölhasználjuk. A (43) mosóból a gőz a szükséges mennyiségű gázzal együtt az (50) csövön és az (51) fúvón, illetve szivattyún megy keresztül és azután az (52) csövön át az (53) kamrák valamelyikébe szoríttatik. Ebből a kamrákból azután kellőképen fölhevítve az (54) csövön át a (41) fejlesztő alsó részébe vezettetik. Ezek a kamrák kezdeti hőmérsékletüket (előnyösen gázalakú) tüzelőanyag elégetése útján kapják valamely külső hőforrásból, de a gázgyártás folyamata alatt előnyösebb azokat akképen hevíteni, hogy a (42) főcsőből az (54) csövön át elvezetett gázt bennük elégetjük. Mialatt az egyik kamrát arra használjuk, hogy a fejlesztőbe vezetendő gázt és gőzt fölhevítsük, addig a másik kamra a körfolyamatból ki van iktatva és benne az (55) csövön bevezetett gázt égetjük el. A mint a működő kamra melegének kellő mennyiségét elvesztette és a kiiktatott kamra kellő hőfokra van hevítve, az összeköttetéseket megváltoztatjuk és a külön fölhevített kamra lesz a körfolyamat hevítő kamrája és megfordítva. A fölhevítendő kamrából az égés termékeket elvezetjük és valamely alkalmas módon fölhasználjuk, míg a (41) fejlesztőben fejlesztett gázok a fölösleges légköri nitrogéntől mentes marad és folytonosan a készülékben kering, mi mellett a fölösleg a (46) csövön át állandóan elvezettetik. Természetes, hogy az ismertetett és megrajzolt séma szerint egynél több fejlesztőből és kettőnél több hevítő kamrából álló készülékek is szerkeszthetők. Bizonyos czélokra, igy pl. bitumenes gázok előállítására vagy szénsavgáznak mészkőből való fejlesztésére vagy vízgáznak szemétből vagy más elég vizet tartalmazó anyagokból való készítésére a vízgőz használata fölösleges és a készülék megfelelően egyszerűsíthető, lényege azonban változatlan marad. Áttérve ezek után a 4—18. ábrákra, megjegyzendő, hogy (60, 61, 62, 63) négy kamrát, illetve hőabszorbeáló készüléket ábrázol. Ezek a készülékek az eljárás egy részében a gázok fölhevítésére, másik részében pedig hőabszorbeáló készülékek gyanánt szolgálnak. Hasonlóképen négy (64, 65, 66, 67) fejlesztő és két (69, 70) gőzfejlesztő van föltüntetve. A kamrák, valamint a fejlesztők párosával vannak elrendezve és úgy vannak szerkesztve, hogy az egyik párnak mindkét kamrája mindegyik