24108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réz és más fémek oxygénsóinak ill. érczeinek oldatlan anódák alkalmazásával való elektrometallurgiai kezelésére

heti elő az előbb említett beburkolást vagy betömést és ennek következtében a polari­záczió • tüneménye sem fog bekövetkezni. Tehát bármily oxygénsót elektrolyzálunk is, ajánlatos az oldhatlan anóda körül, akár el van ez küiönítve likacsos diafragma segélyével a kathódától akár nem, valamely redukáló anyagot alkalmazni. Ezáltal a pola­larizácziót elfojtjuk és a kezdetben a czella sarkai között uralkodó feszültség a művelet egész lefolyása alatt állandó marad. A réz­szulfátnál igen előnyösen alkalmazhatjuk ezen czélra a kéndioxydot, mely az S04 gyöke következtében hat: SO, + SOa = 2SOs . A redukáló anyag alkalmazása azonban még más előnnyel is jár. Ugyanis az S04 S02 = 2S03 képlet értelmében az anóda körül föllépő reakcziónál jelentékeny hő fejlődik, mely az elektromos áramkörbe jutva, a só elektrolyzisének foganatosításá­hoz szükséges feszültséget a minimumra redukálja hasonló módon," mint ahogy ez oldható elektródák alkalmazásánál történik, úgy hogy az oldhatlan anódák alkalmazásá­nál legalább is 123 Volt feszültséget szük­ségessé tevő rézszulfát a kéndioxydnak az említett módon való alkalmazásánál sokkal kisebb, körülbelül már 0-3—0-4 Voltnyi fe­szültségnél is elektrolyzálható. A kéndioxydnak az anódánál való alkal­mazásával tehát kettős czélt érünk el, ugyanis az elektrolyzisnél a feszültséget állandóvá tesszük és a fölbontáshoz szük­séges feszültséget 0'8 Volt-ig, legföljebb 2/3 Volt ig csökkentjük. A kéndioxydot az említett czélra azon­ban nemcsak a réznek oxygénsóinál, hanem más fémek oxygénsóinál is alkalmazhatjuk. Ezen czélra ugyanis nem kell egyebet ten­nünk, mint a fémek érczeit, melyek leg­többje úgyis ként tartalmaz, pörkölés által oxygénsóvá és ez utóbbit kénsavban való föloldás által szulfáttá alakítanunk, a pör­kölésnél keletkező kéndioxydot pedig víz által abszorbeáltaim. A nyert szulfátot ez­után a czellába adagoljuk, a kéndioxydot pedig az oldhatlan anódánál alkalmazzuk. Az elektrolyzisnél a fém a kathódán rakó­dik le és a czellában kénsav képződik, me­lyet a pörkölésnél nyert oxygénsó újbóli föloldására használunk, úgy hogy a rézsók specziális eseteiben a fölbontáshoz csupán körülbelül 0'4 Volt-nyi feszültségre van szükségünk. Az elektrolyzisnél csupán arról kell gon­doskodnunk, hogy bizonyos maximális fe­szültséget ne lépjünk túl, mely körülbelül L'45 Volt-ot (esz ki és mely körülbelül azon feszültségnek felel meg, melynél a kén­dioxyd elbontatnék. Ezen feszültség túllépésénél a fémlera­kódás a kathódán szulfidok képződésével van egybekötve, ami ismét polarizácziót. okoz. Ugyanez következik be, bármily más redukáló anyag alkalmazásánál is, ha elektro­lyzis közben a feszültség az illető redu­káló anyagot fölbontó feszültség fölé emel­kedik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás fémek oxygénsóinak oldhatlan anódákkal való elektrolyzisére, jellemezve azáltal, hogy az anódákat redukáló anya­gokkal vesszük körül oly czélból, hogy a polarizácziót megakadályozzuk és a só fölbontásához szükséges elektromótorikus erőt csökkentsük. 2. Az 1. alatt igényelt eljárás egy fogana­tosítási módja, jellemezve azáltal, hogy a szulfátok elektrolyzisénél redukáló anyag gyanánt kéndioxydot alkalmazunk. 3. Az 1. alatt igényelt eljárásnak alkalma­zása bármily fémek, különösen a réz kéntartalmú érczeinek metallurgiai ke­zelésénél, jellemezve azáltal, hogy a ke­zelendő érczet pörkölés által oxyddá alakítjuk átj keletkező kéndioxydot az anóda körül redukáló anyag gyanánt alkalmazzuk, az oxydokat pedig kén­savban föloldva, a czellában elektroly­záljuk. PAUA8 RÉSZVÉNY TÁH8ASÁC. -YOMTMJA BUDAPESTEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom