24073. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a benzolsorozat nitro-, azoxyazo- és hydrazovegyületeinek redukálására

kisebb mennyiség kell a redukczióhoz, mint a czinkporból, mely csak ZnO-vá képes oxydálódni. így például hydroazobenzolriak 100 kg. nitrobenzolból való előállítására csak 900— 1000 kg. vas szükségeltetik 1600 kg. körülbelül 10-szer oly drága czinkpor helyett. A jelen eljárásnál továbbá az alkalmazott alkáli visszanyerhető, míg az az alkálikus czinkredukcziónál nemcsak hogy elvész, hanem közömbösítésére még megfelelő menynyiségű savat is igényel. Ahelyett, hogy a nitrotesteket stb. alkáliákkal víz jelenlétében egymagukban vetnők alá a redukcziónak, azokat oldóanyagokkal, szénhy drogénekkel vagy alkoholokkal keverve is redukálhatjuk. Ez különösen oly testeknél ajánlatos, melyeknek hydrazovegyületei magas megszilárdulási ponttal bírnak. Az eljárás megvilágítására a következő példák szolgálnak: I. példa. Egy nitrotestnek a megfelelő azoxyveyyületté való redukálása. Valamely eléggé magas forrpontú szénhydrogénből 1200 1.-t, 600 kg. o-nitrotoluolt és 1800 kg. vasat egy keverő-, fűtő- és hűtőszerkezettel ellátott edénybe adagolunk és 110°-ra hevítünk. Ezután fokozatosan 500 1. körülbelül 60° Bé. nátronlúgot adunk hozzá és a hőmérsékletet 110—120°-on tartjuk. Ha a nitrotestek jellegzetes szaga eltűnt, az azoxytoluol oldatát kibocsátjuk és a szénhydrogént desztilláljuk. A szénhydrogénnel együtt egy kevés egyidejűleg képződött toluidin is átdesztillál, mely a szénhydrogénből savval kivonható. A hátramaradó azoxyltoluol tisztítás czéljából alkoholból átjegeczíthető. II. példa. Egy nitrotestnek a megfelelő azovegyületté való redukálása. Egy a fönt leírthoz hasonló kazánban 40 kg. vasat, 100 1. szénhydrogént és 5 kg. o nitroanisolt 90°-ra hevítünk, ezután 6 kg. 50° Bé. nátronlúgot adunk hozzá és a hőfokot mindaddig 90—110°-on tartjuk, míg az azotest képződése be nincs fejezve. Ezután az oldatot az o-azoanisolról lebocsátjuk, az esetleg mellesleg képződött hydrazobenzolt savval való rázással elvonjuk és a szénhydrogént ledesztilláljuk. Atjegeczítés útján a test teljesen tiszta állapotban nyerhető. III. példa. Egy nitrotestnek a megfelelő amidovegyületté való redukálása. Egy a fönt leírthoz hasonlóan berendezett kazánba 500 1. szénhydrogénben föloldott 100 kg. paranitracetanilint töltünk, ezután 250 kg. vasat és 200 kg. 50° Bé. nátronlúgot adunk hozzá, az egész keveréket 130°-ra hevítjük és a reakczió befejezéséig ezen a hőmérsékleten tartjuk. A lehúzott oldatból kihűlése alkalmával csaknem az összes p-phenylendiamin kijegeczedik; az anyalúg újabb redukcziókhoz használható. IV. példa. Egy azotestnek a megfelelő amidovegyülette való redukálása. A többször említett készülékben 1000 1. vízben föloldott 200 kg. amidoazobenzolt 250 kg. vassal és 200 kg. 50° Bé. nátronlúggal együtt betöltünk, a keveréket 130°-ra hevítjük és a redukczió befejezése után az oldatot lebocsátjuk. A képződött p-phenylendiamin legnagyobb része kijegeezedik. Az anyalúgból az utóbbinak hátramaradt részét és a mellesleg képződött anilint nyerjük. V. példa. Egy nitrotestnek azoxy-, illetve azo-, hydrazovagy amidovegyületté való redukálása. a) 1000 kg. nitrobenzolt és 750 kg. vasat egy keverő-, fűtő- és hűtőszerkezettel ellátott készülékbe helyezünk és a keveréket körülbelül 90°-ra hevítjük, mire fokozatosan 900 kg. 55° Bé. nátronlúgot adunk hozzá. A hőmérsékletet 100—120°-on tartjuk és gőzzel, illetve hűtővízzel szabályozzuk. A színváltozáson, a nitrotest jellegzetes szagán stb. I kívül a redukczió végbemenésére jó ismer-