24063. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémből vagy fémötvözetekből álló, litografiai nyomtatáshoz való lapok előkészítésére
— 4 — ágens gyanánt legalkalmasabb az ammoniumnitrát. Természetesen azonban bármely egyenértékű só és oxidálóágens alkalmazható. mely képes ugyanazon hatás kifejtésére. Az említett sóból és oxidáló ágensből csakis annyi adagolandó az elektrolithoz, hogy csak éppen minden fölösleges hidrogén vízzé oxidáltassék. Egyik alkalmas elegy például 4 s. r. sziliczium-fluorsavas ammoniumból és 4—fi s. r. ammoníumnitrátból áll. A hatóanyag megválasztásánál tekintettel kell lenni a nyomtatólap fémanyagára. Egyes sók, különösen a nehézfémsók alkalmazása mellett könnyen bázikus sók keletkezhetnek, a melyek azonban gumtnioldattal elegyített foszforsav segélyével való utólagos kezelés által normális sókká alakíthatók át. A kivitel vagy a föntebb leírt módon történhetik, vagy pedig még egyszerűbben a következő módon. A nyomtatófölületet, melyet előzőleg súrolás és csiszolás segélyével gondosan előkészítettünk, litográfiái rajzokkal, vagy mustrákkal látjuk el, ezeket rögzítjük és azután pl. talkkő-porral behintjük. Erre az elektrolitet a vízszintesen állított lapra ráöntjük és gyorsan, egyenletesen elosztjuk. Az elektrolízis folyamatát 1—2 perczig hagyjuk hatni, erre a lapot vízzel lemossuk, megszárítjuk, arábiai gummioldattal bekenjük és ismét megszárítjuk. A gummiréteg fölött a rajzot kimosó-tinkturával vagy hasonlóval kimossuk, az után a gummit vízzel lemossuk, a festékanyagot ráhengereljük és ismét beszóljuk porított talkkal. Erre jön a második rögzítés, ill. maratás, mint föntebb, mely művelet azonban 3 perczig folytattatik. Ezen második maratás után a lapot gummioldattal kenjük be és megszárítjuk. Ha a lapokra a rajzot utólagosan kell fölvinni, a mi különösen korrektúrák alkalmával fordulhat gyakran elő, úgy az illető lapot először vízzel jól lemossuk és azután a rajznak kiveendő részét erősen hígított kénsav, timsó-oldat, oxalsav vagy más alkalmas szerek segélyével távolítjuk el az ismert módon. Az alkalmazott elektrolit például oly módon készíthető, hogy az említett anyagok 42 s. részéhez 100 s. r. arábiai gummit és 900 s. r. vizet adagolunk. III. Azon normális közömbös sók mellett, melyek föntebb I alatt adattak elő, a szétbontás végett savanyú sók, illetőleg olyan neutrális sók is alkalmazhatók, melyek a savanyú sók szétbontása alkalmával keletkeznek. A legegyszerűbb efcen czélra olyan elrendezést alkalmazni, hogy a fémlapból álló elektróda, az elektrolit és egy második fém segélyével egy galvánelemet képezünk, hol az elektrolit szétbontása az így keletkező lánczban következik be. Megjegyzendő azonban, hogy ezen kiviteli alaknál több hátrány és hiány észlelhető, a mennyiben hasznavehető réteg ezen oldatokkal, különös elővigyázat nélkül nem állítható elő. A [ zavaró hidrogénfejlődésen kívül, mely való! szinüleg összefüggésben áll olyan savanyú sók keletkezésével, a melyek az elektrolitben föloldva maradnak, zavarólag hat a szabaddá váló alkáli is és részben szilárdan tapadó, részben lazán lerakodó üledék keletkezik, mely a zsíros anyagot nem szorítja ki, valószínűleg, mivel bázikus sókat és hidroxidokat tartalmaz, minek következtében a nyomtatás alkalmával a rajz elkenődik. Általában véve, mint az az alábbi képletből is kitűnik, a hasznavehető réteg képződése csak csak hiányosan és nem kielégítő módon megy végbe. Azonban ezen jelenségek, a melyek egymással összefüggésben látszanak állani, szintén kiküszöbölhetők a II. alatt előadott módon, azonban itt olyan savanyú és oxidáló anyagokat kell az elektrolithez adagolni, melyek úgy a fölszabadúló hidrogént, mint az alkálit képesek lekötni és ez esetben itt is kielégítő eredmény érhető el, a hiányok kiküszöbölése mellett. Példa gyanánt szolgáljon erre nézve az alábbiakban a savanyú ammónium-fiuoridnak a Me.-re való hatása, mely fém két vegyértékűnek tekintendő, azután pedig ugyanezen só hatása oxidáló ágens és valamely savanyú anyag hozzáadása mellett. Az először föllépő hatas a következő képletből tűnik ki : 3Me + 2NH4 HF12 + 2Ha O = Me3 Fl4 (OH)2 + 2NHs + 6H.