24054. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egyenáramnak váltakozó áramú áramforrásból való elvezetésére

_ 4 -egész berendezés elé van a (15) váltakozó áramú vezetékbe bekapcsolva. Eme második bekapcsolási elrendezésnél a (q) csillapítócséve úgy a főáramkörben mint a mellékáramkörben folyó áram áramgörbéjét befolyásolja. Ez a 6. ábrán látható, hol (A B) ismét a neutrális vonal, (C D E) a mellékáramkör nem szimmetrikus áramgörbéje, (F G H) a főáramkör nem szimmetrikus áramgörbéje és (I K) a sarokfeszültség helyzete, ha a csillapítócséve alkalmazva nincs. Ebben az esetben az (FGH) áramgörbe alakja ugyancsak (FI G1 Hl), mint az előbbi esetben. Hasonlóképen módosul azonban a (C D E) görbe is, mely a (C Dl KI) görbébe megy át. Ennek következtében a megszakítási pont (K)-ból (Kl)-be tolódik el és ha a csillapítócséve önindukczióját megfelelően határozzuk meg, akkor a (Hl) pont ismét a (KI) pontból az (A B) vonalra vont merőleges talppontjába fog esni, (A C El KI El) görbe az (F Gl Hl) görbéhez teljesen hasonlóvá válnék, ha a (KI) megszakítási ponton való áthaladás és a csillapitócsévének ez által okozott tehermentesülése után a töltőáram a cséve hatását teljesen meg nem szüntethetné és ennek következtében a görbe gyorsan nem közelednék a nullvonalhoz. A leirt hatása miatt a csillapítócséve annyiban támogatja a kondenzátort, a menynyiben ezt csakis a görbe emelkedő vagy sülyedő ágának megfelelően lehet szabályozni, míg a csillapítócséve segélyével a görbét közel és amennyire az czélunk elérésére szükséges, teljesen szimmetrikussá lehet tenni, tehát ama viszonyok létesíthetők, melyek mellett a kondenzátor megbízhatóan működik. Természetes, hogy egyidejűleg két csillapítócsévét is alkalmazhatunk, melyek egyike az egyik, másika a másik kapcsolási elrendtzés szerint van bekapcsolva. A mondottak szerint a kellő elősietést csakis akként érhetjük el, hogy a kondenzátor kapaczitását oly módon szabjuk meg, hogy hatása a cséve önindukcziójának, a vas hysterésiséiü'k és a mozgó tömeg mechanikai tehetetlenségének lehetőleg pontosan megfeleljen. Minthogy azonban a kapaczitást eddig számítás útján meghatározni nem lehet és a tudomány jelenlegi állása szerint előre láthatólag nincs is kilátás arra, hogy a közel jövőben biztos számítási módszerek álljanak ily czélra rendelkezésünkre, a jelzett mennyiségek kísérletek útján határozandók meg. Azonban ez az út sem nem elég kényelmes, sem nem elég biztos, minthogy a hatás a kondenzátor befogásánál a Franklin-féle táblák közelítése következtében előre meg nem határozható értékkel változik. Hogy a hatómennyiségeket lehetőleg egyszerű és a gyakorlatban használható módon szabályozhassuk, tehát az árammegszakító működését az árammal lehetőleg fázisba hozzuk, a találmány szerint a kondenzátor és árammegszakító mellékáramkörébe, a kondenzátorral párhuzamosan egy csillapítócsévót kapcsolunk be, melynek önindukczióját úgy mint az előbb említett csillapítócsévéit a mag kihúzásával és betolásával vagy ellenállások hozzákapcsolásával és lekapcsolásával bizonyos határokon belül változtatni lehet. A kondenzátor hatását csak durván és akként szabjuk meg, hogy az magában véve a fázist túlságosan előretolja, azután a csillapítócséve alkalmazásával egyenlítjük ki ezt a hatást. A 7. ábrán a kapcsolási elrendezés erre az esetre látható: Az (f) áramforrás szolgáltatta váltakozó áram a (9) dróton, (s) biztosítékon, (r) kikapcsolón, (10) dróton, (t) indító ellenálláson és (11) dróton az (u) munkakontaktushoz megy, mely az adott esetben a (dl) fegyverzet eleresztésénél jön működésbe. A fegyverzettől az áram a (13) dróton megy az (1) telephez, innen a (14) dróton, (rl) kikapcsolón, a (q) csillapítócsévén, a (15) dróton, (r) kikapcsolón, (s) biztosítékon és (16) dróton tér az áramforráshoz vissza. Az (rl) kikapcsolónál ágazik el a (j) gerjesztőcséve mellékáramköre, melyet a (16) drót, az (n) kondenzátor, (18) drót, a (j) cséve és (19) drót képez, ez az utóbbi a (10) vezetékhez csatlakozik. Az (m) kondenzátor előtt a (16) ós (18) drótok között az (x) csillapítócséve