24037. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromos transzformátorokon

- 3 -zetes lapok közé is foglalhatjuk, melyek valamely alkalmas módon helyzetükben tar­tatnak. E czélból két (kl) lapot vagy lap­sort (9. és 10. ábra) a (c*, d*) fej és fenék­lapok közé összefogunk és belső (n) végei­ket hasítékokkal bíró középső (r) betétdara­bokkal összefoglaljuk, míg a (kl) lapok külső végei (s, sl) kiugró peremrészekkel bírnak, melyek ellentétes irányban vannak hajlítva^ úgy hogy a (kl) lap lépcsős részei a szalag­csoportok végeihez érnek és az (s, sl) ki­ugró peremrészek a szomszédos (a) tüskök­höz simulnak. Ezen (s, sl) peremrészeket (t) rudak tartják helyzetükben, melyeket ezen peremrészek közé helyezünk és (c*, d*) lapok által fogva tartunk. Ezáltal több (kl, kl) lapot mereven összekötünk és fogva tartunk, míg a vaslamellákat vagy szala­gokat az (a) tuskó összeállítása czéljából betoljuk. Minden egyes (a) tuskó vasszalagjai, mint a 11. ábra mutatja, úgy is lehetnek elren­dezve, hogy két tuskót képeznek, melyek sima (al) fölületeikkel összeérnek, míg a külső lapjaik a megadott módon lépcsőzete­sen vannak kiképezve. Az előbb leírt elrendezés nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a transzformátormag középső része gyorsabban fölépíthető, mint eddig, hanem valamely kivánt kapaczitású transzformátor középső magjának szükséges vaskeresztmetszetét az eddiginél kisebb át­mérőjű körben lehet elhelyezni, mi mellett még az is adódik, hogy a (p és q) primér és szekundér menetek (1. és 2. ábra), vala­mint a transzformátormag kisebb kereszt_ metszetet kaphatnak és ehhez képest ugyan­olyan hatásfoknál az előállítási költségek kisebbek, mint az eddig készített transzfor­mátoroknál. Az (a) tuskók vasszalagjai az 1., 4. és 5. ábrákban föltüntetett kiviteli alakoknál úgy vannak elrendezve, hogy a szalagok végei fölváltva a közöttük fekvő szalagok végei fölött kinyúlnak (4. ábra) és (u) réseket képeznek, melyekbe az illető lamelláit vas­keretnek (c és d) fölső és alsó részeit ké pező vasszalagok hasonló módon kiálló vé­gei benyúlnak, úgy hogy az összekötendő részek szilárd kapcsolatát érjük el. Mind­egyik keret fölső és alsó (c és d) részét képező vasszalagok és a (b) külső oldalak különböző módon lehetnek elrendezve. így például a födőrészt képező szalagok, valamint az alsó részt képező szalagok is szorosan egymás mellé lehetnek sorozva, úgy hogy összefüggő szalagcsoportot vagy köteget képeznek, mint ez a 12. ábrában (v)-nél látható. Vagy ezen szalagok több csoportban le­hetnek elrendezve, melyek azon különböző, a megfelelő belső keretrészeket alkotó lamellacsoportoknak felelnek meg, melyek­kel a fönt nevezett szalagok összekötendők. E czélból ez utóbbiak, mint a 12. ábrában (w)-nél látható, gyöngén divergálóan van­nak elrendezve. A lamelláit keretek külső (b) részeit képező vasszalagok oly módon lehetnek elrendezve, hogy fölülnézetben a lamelláit keret belső (a) részéhez hasonlóan alakított szektorszerű vagy közelítőleg így alakított tuskót (lásd a 12. ábrában (x)-nél) vagy pedig derékszögű tuskót képeznek, ha a keret (c) födő részét képező szalagok egyetlen csoportot vagy egyetlen köteget képeznek, mint a 12. ábrában (v)-nél és a 2. ábrában látható, és azon szalagok, me­lyek a (d) fenékrészt képezik, szintén egyet­len csoportot képeznek. A nevezett szalagok úgy is lehetnek elrendezve, hogy több, a fölül nézetben derékszögű alakkal bíró köte­geket képeznek, amennyiben a szalagok a (c és d) fölső és alsó részekben több cso­portban vannak elrendezve, mint a 12. ábrá­ban (wl)-nél látható. Az egyes keretek belső és külső oldalai­ban a megfelelő szalagcsoportok kereszmet­szeti fölületei közötti viszonynak egyenlő­nek vagy lehetőleg egyenlőnek kell marad­nia és pedig általában minden lamelláit keretben a különböző szalagcsoportoknál, hogy az egyik szalagesoporttól oldalt a szom­szédos szalagcsoporthoz vagy szalagcsopor­tokhoz irányuló mágneses fluxust megaka­dályozzuk. Egy leírt alakú transzformátornak több­fázisú áramok átalakítására való berende­zésére, minden (a, b, c, d) lamelláit vas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom