23950. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék chlór fejlesztésére alkalmas sóelegyek előállítására

ket egy dynamóval vagy más tetszőleges elektromos-forrással hozzak kapcsolatba az (i, j) vezetékek segélyével. Bejelentő úgy találta, hogy a legkedvezőbb eredmény érhető el akkor, ha az alkalmazott elektromos áram feszültsége nem haladja meg a 4 voltot; míg visszont ha a katód fölülete gondosan szabadon tartatik a hidrogéntől, a polarizáczió is elkerültetik, úgy hogy az áram energiája a lehető legtökéletesebben hasznosíttatik. Természetesen a készülék szerkezete a körülmények szerint több változtatásnak vethető alá, úgy hogy az ismertetett szerkezet csak példa gyanánt tekintendő, melynek segélyével a találmánybeli eljárás nagyon gazdaságosan eszközölhető. Czélja az ismertetett készüléknek az, hogy az elektrölytikus dekompoziczió amennyire csak lehetséges, a következő módon menjen végbe: az oldat szétbontassék, hidrogén fejlesztés és szabaddá-tétel mellett, míg az eközben fölszabaduló oxigén egyesüljön a nátrium-chloriddal és a chlorid-oldatban nátrium-oxichloridok és (vagy) nátron-chlorát keletkezzék. Ha eközben lényegesebb menynyiségben keletkeznék chlór, vagy sósav állana elő, úgy ez annak a jele volna, hogy a készülék nem működik tökéletesen. A (NaCl) telített oldatának elektrolízise alkalmával ugyanis a katódnál (Na) s az anódnál (Cl) csak akkor fejlődik, ha az elektromotoros erő elég nagy arra, hogy a (Na)-ot a (Cl) tól elválassza s őket egymástól szétválasztva is tartsa. Azonban a föntebb leírt készülékben az áram feszültsége állandóan alacsony marad, a mennyiben sohasem haladja meg a 4 voltot, mely esetben a katódnál csak (H) szabadul föl gáz alakban,míg az ugyanekkor fölszabaduló (0) a (NaCl)-dal (NaOCl)-ot képez. A találmány főczélja épen abban áll, hogy a (Cl) fejlődése és fölszabadulása megakadályoztassák s ezen czél el is érhető, ha az áram feszültsége a lehető legalacsonyabb s nem haladja meg a 4 voltot, mivel ez esetben a katódon nem rakódik le (Na) észrevehető mennyiségben, tehát szabad (Cl) hiányában sósav (HC1) sem képződhetik. Az itt végbemenő vegyfolyamatnak tekintetbe jövő végeredménye a (H) fejlődés és a chlórid oxidácziója. Az oldatot az 1. ábrán balról látható nyíl irányában vezetjük be a készülék egyik végébe, honnan a jobbról látható nyíl irányában távozik el. Az oldat áramlásának sebessége az áthaladó atnpérek számától, tehát az áramerősségtől és az oldat telítettségének fokától függ. Ha ezen sebességet úgy szabályozzuk, hogy az oxichlorid képződése végbe mehessen s e közben az elektromotoros erő 4. volt alatt marad, nem fejlődik szabad (Cl), tehát nem is áll be chlórveszteség. Ellenben, ha a feszültség pl. 5 voltra emelkednék s az oldat nyugalomban volna, a helyett, hogy a készülék egyik végétől a másikig áramolnék, azonnal sósavképződés állana be s a (Cl) egy része veszendőbe menne. Könnyen belátható az előadottakból, hogy a találmánybeli eljárás folytatólagosan eszközölhető, vagyis a só-oldatnak a készülék egyik végénél való bevezetése oly módon szabályozható, hogy míg az a készülék másik végéhez érkezik, az alatt az elektrölytikus dekompoziczió végbemegy és a készülék ezen másik végéhez jutó só-oldnt már megközelítőleg három súlyrész nátriumchloridból és egy súlyrész nátrium-oxichloridból áll, mely elegyítési viszony legelőnyösebb a találmánybeli eljárás czéljá hoz. A készülékből kibocsátott oldatot vagy igy> ezen állapotában fölhasználhatjuk chlor előállítására, vagy pedig az oldatból a vizet elpárologtatjuk s az így kapott sót eltesszük későbbi fölhasználás végett. Fölhasználás előtt természetesen az így előállított sókat ismét föl kell oldanunk vízben s ez után a legkülönbözőbb czélokra alkalmazhatók. A föntebb említett sókból vagy oldatokból könnyen állíthatunk elő chlórt ismeretes módon, ha azokat kénsavval vagy más megfelelő savval, ill. savanyú sókkal kezeljük. Mint ismeretes, különböző fémek, mint például az arany, réz, tellur stb., ha chlór ral kezeltetnek, chloridokká alakulnak át és így alkalmasakká válnak arra, hogy érczeikből vagy más idegen anyagokból