23927. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő kapcsolással ellátott vasúti járműveken

Megjelent 1902. évi április Iió 12-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL szabadalmi leiras 23927. szám. V/b. OSZTÁLY Újítások önműködő kapcsolással ellátott vasúti járműveken. HUMAYER BÉLA MAGÁNZÓ, MINT MABSÜFALYI MABSÓVSZKY IMRE KIR. FŐMÉRNÖK JOGUTÓDJA BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 május hó 17-ike. A jelen találmány tárgyát képező újítások az önműködő kapcsolásoknak európai vasútakon való alkalmazhatóságát teszik lehetővé. Az Amerikában immár elfogadott, egyszersmind ütközőül szolgáló önműködő kapcsolásoknak az európai vasútakon való alkalmazását főleg két körülmény akadályozta meg. Az egyik az, hogy tekintettel arra, miszerint nálunk a vonatok nagyobb számú járműből vannak összetéve, az Amerikában divó, a járművekkel szinte mereven, vagyis csak az ütközőrúgók közbeigtatásával összekötött kapcsolások alkalmazása esetén a mozdony vonóereje arra lenne képesítendő, hogy a hosszú járműsornak tehetetlenségét, valamint az egyéb ellenállásokat legyőzze. Minthogy ez azonban a lehetőség határain kívül van, úgy az európai vasútaknak is a gyakran járó, rövid, alig néhány járműből álló vonatok üzemére kellene berendezkedniük, a mi azonban különféle okokból nehézségekbe ütközik. Abból indulva ki, hogy a hosszú vonatoknak elindítása épen az által tétetik lehetővé, hogy a mozdony vonóereje előbb a hozzá legközelebb álló, lazán lefüggő csavarkapcsoknak meghúzására, csak azután az ezen meghúzott csavarkapocs segélyével hozzákötött járműnek mozgásba hozatalára, azután a másodsorban következő csava,rkapocs megfeszítésére és megint csak egy jármű mozgásbahozatalára s*b., szóval a járműveknek egyenkinti fölfüzésére használtatik föl, a jelen találmány szerint a föntebb említett hátrányt azáltal küszöböljük ki, hogy az önműködő kapcsolásnak alkalmazása esetén is a vonószerkezetbe bizonyos tetszés szerint és a beigtatott rúgok adott deformátiójától függetlenül megválasztható holt játékot igtatunk be, úgy hogy ezáltal lehetővé tesszük azt, hogy az elindításkor előbb a vonószerkezet egy része mozdíttatik el az alvázhoz képest és csak midőn az elmozdításra megszabott határ el van érve, viszi magával a vonószerkezet a jármű alvázát. Ezen berendezésnek legegyszerűbbnek látszó foganatosítási alakja lényegében abban áll, hogy a kapcsolótaggal mereven, vagy mozgathatóan összekötött vonórúdon ismeretes módon alkalmazott, rendesen csavaranya, vagy ék gyanánt foganatosított menesztő és annak ütközéke között bizonyos tetszés szerint és az ütközőrúgók deforma-