23902. lajstromszámú szabadalom • Újítások járműveken

gett, midőn az a jármű fordulása alkalmával egyidejűleg úgy a mellső, mint a hátsó pár kereket működteti. A találmánybeli újítások, mint már a föntebbiekből is kitűnik, főképpen nehéz járművekhez alkalmazhatók előnyösen, így például mezőgazdasági czélokra szolgáló kocsikhoz, vagy városokban nagy számú utast vagy súlyos árukat szállító járművekhez, még pedig különösen akkor, ha a rendelkezésre álló utak nem tökéletesen egyenletesek. ill. nem teljesen jó karban tartott műutak. Vonatkozással az 1. ábrára, (a) egy sima dobogót jelöl, mely úgy tekinthető, mint azon megfelelő kocsiszekrény vagy kocsiváz feneke, a mellyel az illető jármű föl van szerelve. Ugy a mellső, mint a hátsó (b) futó kerekek hajlékony és rugalmas tengelycsapok közvetítésével állnak egymással kapcsolatban és foglalataikkal, valamint a (g) támaszokkal együtt egységesen működő rendszert alkotnak és az említett alkatrészek teljesen megegyeznek egymással lényegileg úgy mellső, mint a hátsó kerekeknél. Ugy a mellső, mint a hátsó tengely áll egy rövid (d) csapból, (4. ábra) mely a (g) támaszszal szilárd kapcsolatban álló (2) ágyazattartóban van elrendezve. Az említett támaszok hordják az (a) dobogót és ennek egy részét képezik. A hajtó erő által működtetett és (d) csapra szerelt (3) fogaskerék a (2) ágyazat-tartók között foglal helyet, míg az említett csapnak külső végei csuklós kapcsolatban állanak azon karmantyúszerű (h) hüvelyekkel, a melyekben az elforgás ellen megfelelő bordás vagy hasonló vezetékekkel ellátott dugattyúszerű (k) csapok hosszanti irányban elcsúszhatnak, azonczélból, hogy a tengelyek alkalmazkodhassanak az (a) dobogónak, ill. kocsitestnek haladás közben való le- és fölfelé irányuló lengéseihez. Az említett duggattyúszerű (k) csapok külső végei szintén univerzális csuklós kapcsolatban állanak az (m) haj tó-tengelycsappal, mely azon szilárdan rögzített (n) ágyazat-csőben forog, melynek külső fölületén viszont a (b) futókerekek forognak. Ezen kerekek forgatása az (m) tengelycsapok közvetítésével történik (4. ábra), mely szilárd kapcsolatban áll az (s) kerékagyak külső szakaszával, még pedig valamely megfelelő keresztcsap vagy más hasonlók közvetítésével. Az (n) csőkarmantyú merev kapcsolatban áll a (v) fejjel és így szilárd támasz képeztetik a kerekek számára is, úgy hogy azok mindig merőleges sikban tartatnak mind előre- mind hátra való mozgás mind fordulás közben és meg van akadályozva, hogy egymástól oldal irányban széthajoljanak, a mi különben a tengelyek csuklós kiképezése folytán nagyon könnyen megtörténhetnék. A találmánybeli újítások szerint az egész (a) dobogó ill. kocsiszekrény pneumatikus ágyazással bír. Ezen czélból pneumatikus kamrákat vagy hengereket rendezünk el, melyek az ábrákon (5)-tel vannak jelölve (4. ábra) s melyek szilárd kapcsolatban állanak a (g) támaszokkal s az említett hengerekben (4) dugattyúrúdak és (8) dugattyúk működnek. Az ábrákon bemutatott kiviteli alaknál a dugattyúrúdak cső alakjában vannak kiképezze, azonban természetesen tömörek is lehetnek és szilárd kapcsolatban állanak a kerekek tartására rendelt (v) fejekkel. A dugattyúrúdak megnyújtott, bosszú (w) ágyazatokkal bírnak, mely utóbbiak a (g) támaszokban vannak kiképezve, úgy hogy az említett rúdak minden oldal irányú elhajlástól mentesen, csakis merőleges irányban le- és fölfelé mozoghatnak a jellemzett vezetékekben. Ily módon a (v) fejek, a (g) támaszok, a (4) dugattyúrúdak és az (n) csőkarmantyúk együttvéve egy gyakorlatilag szilárd és merev keretet képeznek, ámbár a (4) dugattyúrúdak szabadon foroghatnak és csúszhatnak le- és fölfelé a támaszokban kiképezett ágyazatokban. Mivel ily módon a dugattyúrúdak elegendőek arra, hogy a kerekeknek merőleges síkban való megmaradását biztosítsák, azért válik lehetségessé hajlékony, csuklós tengelyeket alkalmazni a kerekek forgatására és ezen elrendezés mellett az összhatás csaknem az, mintha a kerekek közvetlenül a (4) dugattyúrúdakon