23887. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági kicsikapcsoló iparvasutak számára

Megjelent 1902. évi április lió 569-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 28887. szám. v/g/l. OSZTÁLY. Biztonsági kocsikapcsoló iparvasutak számára. WILCKENS FERENCZ MÉRNÖK SANGERSHAUSENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 szeptember hó 14 ike. Az iparvasutaknál eddig alkalmazott kocsikapcsolók a kocsi egyik végén forgathatólag megerősített nagy lánczszemből állottak, míg a kocsi másik végére egy horog volt alkalmazva. Kapcsolás alkalmával a kocsikat összetolták és a lánczszemet a horogba akasztották. Ezen kapcsolás azonban két kocsi összeütközése alkalmával könnyen magától kioldódik, miután a rázás által a lánczszem a horogból kiugrik. A jelen találmány tárgyát képező kapcsolásnál az említett hátrány, mely könnyen szerencsétlenségekre szolgáltat alkalmat, elkerültetik. A mellékelt rajzon a kocsialvázzal kapcsolatban föltüntetett találmánybeli kapcsolószerkezet a hosszú (a) lánczszemből és két, a kocsialváz keretére a (c) kengyel segélyével ágyazott függélyes (b) csapokból áll, melyek az alváz keretének alsó lapjától bizonyos távolságban (d) szöggel vannak ellátva és fölül egyszerű vagy kettős horogban végződnek. A (b) csapok ágyazásukban elforgathatok és axiális irányban eltolhatók. A kocsik kapcsolási módja a 3. ábrán van föltüntetve. Az (a) lánczszem mindkét kocsinak kettős horoggal ellátott (b) csapját övezi. A horgok a lánczszemhez képest harántirányban állanak és erősen lehajlított (e) végeik azt megfogják, úgy hogy a horgok ezen helyzetben el nem fordulhatnak. Egyszerű horgok elforoghatnának 180°-kal, úgy hogy külön eszközökkel kellene rögzítésükről gondoskodni, miután a folytonos forgás kopást idéz elő, miért is a kettős horog alkalmazása czélszerűbb. A kapcsolás oldására a kocsikat összetoljuk, az egyik horgos csapot, a mennyire a (d) szög engedi, fölhúzzuk, ezután a csapot a 4. és 5. ábrában föltüntetett hosszállásába hozzuk, a mi csupán a csapok legmagasabb helyzetében lehetséges teljesen, erre a (bl) horogban kellőképen szabadon mozgó (a) lánczszemet visszahajtjuk (6. ábra), miáltal azt a (b2) horogból kiakasztottuk. Magától a szerkezet csak úgy kapcsolódhatnék ki, ha a fönt említett műveletek véletlen ok folytán létrejönnének, a mi azonban majdnem lehetetlen. Ilyen és a leginkább tekintetbe vehető ok két kocsinak összeütközése volna, mely folytán a horgok föllökettetnének. Miután azonban a lánczszemre az összeütközés alkalmával föllépő rázás ép úgy hat, mint a horgokra, a lánczszem ez utóbbiakkal együtt emel-