23880. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

— 2 — a (d) födőlappal összekötött, eltolható (5) csúszó rúd (4) hornyába nyúlik. A (3) emel­tyűnek utóbb említett karja, a závárzat zárt állásánál, a (4) horony hátsó falához nyomul. Az (5) rúd, mely a (2) rúdhoz ha­sonlóan, a csővel párhuzamos furatban, az ágyban fekszik, az ebben megerősített (6) záró rúgóval van összekötve. A (2) rúd mellső végén a (11) foglalat (2. ábra) van alkalmazva, mely az által van az (1) hüvellyel összekötve, hogy utóbbi­nak (7) fecskefarkalakú nyúlványa a (11) foglalat megfelelő (8) vájatába fekszik. A (11) foglalat a (b) csövön alkalmazott (12) foglalat (3. ábra) lyukán van keresztülve­zetve, mely foglalat egyidejűleg a czél­gömböt is hordja, úgy hogy a (11) fog­lalat a (2) húzórúddal a (b) csövön el nem foroghat. Az (1) hüvelynek a (11) foglalathoz ké­pest való elforgása a mellső részén re­czézett (9) retesz segélyével van megaka­dályozva, mely az (1) hüvely villaalakú, helytálló (27) fokában (7. ábra) van elren­dezve. A (9) retesz a (11) foglalat mellső szélében elrendezett (10) vájatba hatol és a (27) fokhoz fekvő (20) rúgó által a fog­lalat mellső falához szoríttatik. A (9) re­tesz és a (27) fok az ez utóbbin és a re­tesz hosszúkás (28) lyukán keresztülmenő (29) peczek (3. ábra) segélyével vannak egymással összekötve. Ha az (1) hüvelyt le akarjuk venni, akkor összenyomván a (20) rúgót (7. ábra), a (9) reteszt előretoljuk, míg az a (11) fog­lalat vájatából ki nem kapcsolódik, a mi­kor is az (1) hüvely a (11) foglalathoz ké­pest (3. ábra) viszonylagos forgást végezr­het és a fecskefarkalakú (7) nyúlvány a (8) vájatból kiforgatható, minek megtör­téntével az (1) hüvely egyenes vonal irá­nyában előrehúzható. Az (1) hüvely belső fala a lőpor mo­csok befogadására a gyűrűalakú (25) ho­ronnyal (2. ábra) van ellátva, úgy hogy a lőpormocsok a hüvelyt nem akadályozza mozgásában. A (2) rúd előremozgása az által van ha­tárolva, hogy a (11) foglalat a (12) fog­lalatba ütközik. A (d) födőlap és a závárzathenger hátra­mozgása (1. ábra) a závárzatszekrény (21) toldata által határoltatik. Az (5) rúd és a (d) födőlap közötti összeköttetés a (13) csap (4. ábra) segélyével foganatosíttatik, mely egy rúgó nyomása alatt áll és mely a (d) födőlapon alkalmazott (14) fogantyú­ban akként van elforgathatóan és eltolha­tóan elrendezve, hogy belső vége, midőn a csap egészen be van tolva a (14) fogan­tyúba, belényúl az (5) rúd hátsó végén meg­erősített (24) tuskóba (5. ábra), mely a csap fölső végének megfelelő (15) furattal bír. A (13) csap a (17) mélyedéssel bíró, csavaralakú (16) horonnyal van ellátva (4. ábra), melybe a (14) fogantyún megerő­sített (18) peczek belenyúlik.. A (13) csap­nak a fogantyúból kiálló vége a reczé­zett szélű (19) korongban végződik. Ha a (19) korong segélyével a (13) csapot for­gatjuk, akkor ez a (16) hornyába nyúló (18) peczek által a (24) tuskó (5. ábra) (15> furatába hatol, illetve abból kijár. A (13J csap (4. ábra) egészen betolt állásán kívül még akkor is nyugalmi állást foglal el, midőn a (18) peczek a (17) mélye­désbe hatol. Midőn a csap egészen beleha­tolt a (15) mélyedésbe, a (d) födőlap és a hengerzávárzat össze vannak kötve az (5) rúddal. Ha a (13) csapot addig forgatjuk, míg a (18) peczek a (17) mélyedésbe nem jut, a csap vége elhagyja a (15) furatot és a (d) födőlap az (5) rúdtól függetlenül mozoghat. A leírt szerkezet következőképen műkö­dik: Az (1) hüvely (22) nyílása valamivel na­gyobb mint a cső kalibere és, midőn a hüvely leghátsó állásában van, a fegyver szájától való távolsága valamivel kisebb, mint a lövedék hossza. Ennek következté­ben a lövedék mellső vége a cső elha­gyása előtt a (22) nyílásba jut, melynek harántmetszeti szabad fölülete ez által a lövedék harántmetszeti fölületével kisebb. A csőből a lövedék után kiáramló lőpor­gáznak kiterjedése által az (1) hüvely előre

Next

/
Oldalképek
Tartalom