23847. lajstromszámú szabadalom • Izzófényű lángzó cseppfolyós tüzelőanyagok égetésére

Megjelent 1902. évi márczius hó 28-áíi. KIR. MAGY SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 23847. szám. V/d. OSZTÁLY. Izzófényű lámpa csöppfolyós tüzelőanyagok égetésére. WALTHER RÓBERT EMIL GÉPSZERKESZTŐ WERDAUBAN. Bejelentés napja 1901 augusztus hó 17-ike. Elsőbbsége 1901 február hó 2-tól kezdődik A találmányom tárgyát képező, bél nélküli borszesszel táplált izzófényű lámpánál az izzótestet hordó rudacska a fölfogott hőt közvetlenül a rudacska alsó vége körül egymás fölött elrendezett gázosító kamrákba viszi át. A legalsó kamrába bevezetett borszesz az abban közvetlenül bevezetett hő következtében elgőzölög és innen gőz alakjában a fölső gázosító kamrába áramlik, a hol az a közvetlenül bevezetett hő hatása alatt megszárad. A borszezgőz a fölső kamrából a keverő csőbe és a lángzófejbe áramlik. A lámpa egyenletes égése lényegileg attól függ, hogy a lángzó középső részét képező rudacska a hőt jól vezesse, a miért is előnyös, ha azt tömör rézrudacska gyanánt képezzük ki; a rudacskát azonkívül a folytonosan elgázosítandó folyadék mennyiségnek megfelelő vastagsággal kell méretezni. A csatolt rajzlapon: az 1. ábra a gázosító berendezés függélyes metszete, a 2. ábra ugyanannak oldalnézete, a 3. ábra metszetek az 1. illetve 2. ábra (A—A) illetve (B—B) vonalán át. A borszesz az esetleg elzáró közeggel ellátott (a) hozzávezető csövön át a (nem ábrázolt) lámpatartályból a gázosító berendezésbe áramlik. Ez utóbbi a találmányom szerint a finom áttöréssel ellátott vízszintes (d) választó fal útján egymástól elkülönített alsó (b) és fölső (c) kamrából áll. Az (e) rudacska, mely fölül ismeretes módon az izzótestet tartó szerkezettel van ellátva, a (b) és (c) kamrákon hatol át. Az alsó kamrát egészben vagy részben a fémszitából alkotott (f) spirálissal tölthetjük ki, mely az (e) rudacska hőjét a csöppfolyós borszesszel közli és egyidejűleg ennek a (b) kamrában való állását szabja meg. Az itt fejlődött gőz a (d) válaszfal áttörésén át a fölső (c) kamrába áramlik, melyben az (e) peczek hője a borszeszgőzre szárítólag hat. A (c) kamra falazata alkalmas magasságban oldalt át van törve. Ez az áttörés egy (g) szelep fészkét képezi, mely a (h) peczek segélyével elzárható vagy nyitható. Ennek a peczeknek (i) tokjából a (k) csövecske ágazik el, mely a fölső (c) kamrát gyűrűalakban veszi körül és fölül lyukakkal van ellátva. A (c) kamrát és ezt a (k) csövet az (1) szekrény veszi körül, mely alúl (m) léghozzávezető nyílásokkal van ellátva, fölül pedig a számtalan lyukkal ellátott (n) süveggel van leborítva. A (g) szelep nyitása következtében a (c)