23840. lajstromszámú szabadalom • Csőkötés szorító karimákkal

Megjelent I9<)2. évi márczius hó 29-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 23840 szám. V/e/l- OSZTÁLY Csőkötés szorító karimákkal. D E U TSC H - 0 ESTERR EIC HISCH E MANNESMANNRÖHREN-WERKE CZÉG DÜSSELDORFBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 október ho 21-ike. A jelen találmány tárgyát képező csőkötés, különösen hengerelt csövek összekapcsolására szolgál, melyeknek végei utólagosan akként munkáihatók meg, hogy azok az oldalt elrendezendő összekötő közegek fölillesztésére és megtartására alkalmas alakot nyernek. Az összekötés az ismeretes szorító karimák segélyével történik. Eddig az ily csövek összekötésénél gyakran, támgyűrűket alkalmaztak, melyeket a csövekre rá kellett forrasztani vagy hegeszteni. Ezen munka azonban igen körülményes és költséges volt és a hegesztés a csövek minőségét gyakran károsan befolyásolta. Ezenkívül az ily ráforrasztott vagy ráhegesztett támgyűrűk alkalmazásánál a csöveket még esztergapadba kellett fogni és a csővégeket, valamint a támgyűrűket a tömítő fölületeken simára esztergályozni. Ehhez járul még, hogy a jelenleg gyakran alkalmazott túlhevített gőz vezetésére fölforrasztott támgyűrűkkel bíró csövek használata többé egyáltalán nincs megengedve. Az erős fölmelegedés folytán ugyanis az anyag ellenállóképessége a forrasztás helyén jelentékenyen csökken, a mi igen könnyen robbanásokra adhat okot. Ugyanezen okból a szorító kamráknak puha fémből készült közbenső gyűrűkhöz sem sza| bad szorulniok, mely utóbbiak a szorító karimák segélyével eszközölt csőkötéseknél i eddig alkalmaztattak, még pedig egyrészt ! azért, hogy a csővégek között tömítést | létesítsenek, másrészt, hogy a szorító kaj rimákat a csövek vastagabb végrészein, I melyekre a karimák rátolatnak, megtart-i sák. Az ily módon megtartott szorító kari! mák az említett okok következtében azösz; szekötő csavarok erősebb meghúzását gyak| ran nem bírják ki és így a tömítési fö-i lületeknek erős egymáshoz szorítását lehetetlenné teszik. A találmány tárgyát képező csőkötésnél, mellyel ezen hátrányokat teljesen beszüntetjük, a szorító karimák a csöveknek a karimák ráhúzása után megbővített végrészeihez támaszkodnak, míg a csővégek közé egy közbenső gyűrű van illesztve, melynek mindegyik oldalában egy-egy szükség esetén tömítő betéttel ellátott gyűrűs hornyok vannak kiképezve. Ezen hornyokba az összekötendő csövek végei nyúlnak be,úgy hogy a közbenső gyűrű a szorító csavaroknak bármily erős meghúzásánál és a csővégeknek a gyűrűs hornyokba való bármily erős beszorításánál megakadályozza,