23772. lajstromszámú szabadalom • Jégverés ellen biztosító berendezés

födél alá a tartóba benyúl. A (c) csövek a közös (e) gyűjtő csőbe torkollanak, mely a fejlesztett gázt a (g) gazométerbe vezeti. A vízelosztó egy keskeny (d) tartó, melybe alulról a (b) csövek torkollanak. Ezen (b) csöveknek fölső torkolata nincs mind egy magasságban, hanem ellenkezőleg mindegyik (b) cső más és más magasságban végződik. A (d) vízelosztóba alúl a (b) csöveken kivűl még egy cső torkol, mely az (o) háromirányú csapot hordja, és ezen át az (1) szabályzó tartóval áll összekötetésben, mely viszont ismét az (o) háromirányú csapon keresztül az (i) fő víztartóval közlekedhetik. Az épen ismertetett gázfejlesztő egy harang-gazométerrel működik együtt, mely állandóan tetemes mennyiségű gázt képes raktározni, úgy hogy a viharágyu bármely pilanatban működésbe léphet. A gazométer még, mint alább bővebben ki van fejtve, arra is szogál, hogy a gázfejlesztést a szükségletnek megfelelően szabályozza. A viharágyu (f) fémhengerből áll, melybe (m) cső vezeti az aczetiléngázt; az (m) cső az (f) fémhengerben a gáz egyenletes elosztása és a hengerben levő levegővel homogén keverékké való egyesítése czéljából apró szitaszerű lyukacskákkal van ellátva. Az (m) esőben (k)-nál alkalmazott visszacsapó szelep explóziónál a gáznak a gazométerbe való visszacsapódását megakadályozza. Az (f) henger két, kívülről nyiló (h) szeleppel bír, melyeken át az oxigéntartalmú atmoszférikus levegő közvetlenül az explózió után szívóhatás folytán az (f) hengerbe lép, és megakadályozza, hogy égéstermékek hatoljanak be az (f) hengerbe. A (p)-nél alkalmazott elektromos gyújtó explóziókeverék meggyújtását elektromos szikra által idézi elő. Az (f) hengeren (q) tölcsér foglal helyet, mely az explózió gázokat és a hanghullámokat egy kúp formájában szabályosan a levegőbe löki. Az elektromos távgyújtó készüléket egy relais működteti, mely az áramot egy központi állomásból fölső vezetékkel kapja; a relais egy helyi battériának áramát zárja, és ebbe egy elektromágnes van beiktatva, mely az aczetiléngáznak az (f) hengerbe | szolgáló bebocsátó szelepét nyitja és zárja; a gázmennyiség az (f) explózióhengerben a szerint, a mint a bebocsátó szelep rövidebb vagy hosszabb ideig nyitva marad, szabályozható. Egy másik áramvezeték segélyével, mely egy másik relais áramköréhez tartozik, alkalmas pillanatban egy battériának az áramkörét lehet zárni, melybe egy indukcziókészúlék van beiktatva, mely utóbbi a (p) gyújtónál egy szikra átpattanását és így az (f) hengerben a keveréknek explózióját idézi elő. A gázfejlesztő működése a következő. A (g) gazométer-harang leszállása közben az ezen alkalmazott (1) ütköző az (o) háromirányú csapnak (2) karját 90 fokkal elforgatja, mi által a vizzel telt (1) szabályozótartó a (d) vízelosztóval jő összeköttetésbe. Ez által az (1) szabályozóban levő víz a (d) elosztóba és ebből a legalacsonyabb (b) cső torkolatáig emelkedve ezen az egyik (a) karbidtartóba folyik. A karbid erre rögtön aczetiléngázt fejleszt, mely a (c) csövön és az (e) gyűjtő csövön a gazométerbe áramlik és ennek harangját megemeli. A gazométer fölfelé való emelkedésénél, (3) ütközőjével a (4) kart elfogatja és ez által az (o) háromirányú csap utján az (i) fővíztartót ismét az (1) szabályozóval hozza összekötetésbe. Az utóbbi mindig ugyanazt a vízmennyiséget veszi föl, akármily magas a vízállás az (i) főtartóban. A szabályozó tartó ezért mélyebben fekszik a fővíztartónál. A gazométerbarang következő leszállásánál a szabályozó tartó ismét a (d) tartóval köttetik össze és vízének egy része eleinte még az első (a) tartóba folyik, míg ez egészen megtelik, s aztán a vízmagasság a (d) elosztóban emelkedve, a víz egy következő (a) tartóba fog folyni, ezt részben megtölti és az aczetilénnek további fejlesztését előidézi. Ez a művelet mindaddig ismétlődik, míg valamennyi (a) tartó meg nem telik, és valamennyi karbid elhasználódott, mire az (a) tartók kicseréltetnek. A leírt rendszernek az eddigiekkel szemben következő előnyei vannak: 1. nagy megtakarítás, a mennyiben szú-