23765. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőnek tartályokhoz, pl. kokszoló kemenczékhez, megeresztő kemenczékhez és más effélékhez való átvitelére

_ 2 -a 2. ábra ugyanennek alaprajza; a 3. ábra egy módosított foganatosítási alaknak alaprajza; a 4. ábra ugyanennek metszete a 3. ábra IV—IV vonala irányában. Az 1. és 2. ábra szerint a kevítőkamra a (2) cső révén van összekötve egy (3) kokszolókemencze sorozat első kemenczéjével akképen, hogy a fölhevített gáz az (1) kamrából a (4) térbe jut, mely az (5) tüzelőanyag fölött van és mindegyik kemencze az utána következővel a (6) csatorna útján áll összeköttetésben, míg a sorozat utolsó kemenczéje a (7) cső révén a (8) állandósító kamrával van összekötve, úgy, hogy a fölhevített gáz folytonosan az (1) hevítőkamrától a (8) állandósító kamrához áramolhat. Az állandósító kamrából a gázok a (9) csövön távoznak, mely egy (10) ventilátor, illetve fúvó bevezető nyílásával áll összeköttetésben, míg annak (11) kivezető nyílása a (12 és 13) csövekbe vezet. A (12) cső a fúvót az (1) hevítőkamrával köti össze, úgy hogy folytonos gázczirkuláczió létesíthető, míg a tüzelőanyag fölhevítése útján képződő gázzal egyenlő mennyiségű gázfölösleg a (13) csövön távozik. A (15) nyílások kizárólag töltésre, a (14) nyílások pedig a koksz eltávolítására szolgálnak és ezen nyílások az eljárás folyamata alatt zárva vannak úgy, hogy a levegőt távol tartják és a rendes elégési folyamatot megakadályozzák. A 3. és 4. ábrák szerint még két (16, 17) pótkamra és (19, 20) gőzfejlesztők vannak elrendezve, mely utóbbiak a kamrák és a (10) fúvóhoz vezető (9 és 12) csövek közötti körfolyamatba vannak helyezve. A kokszoló kemenczék párhúzamosan vannak a (2 és 7) csövek közé kapcsolva, nem pedig sorozatosan, mint az 1. ábrában a (22) gáztartó, melybe a gáz a fúvótól a (13) csövön át jut. A (16, 1 és 8, 17) kamrapárok mindegyike (23), illetve (24) kéménnyel van ellátva, melyek, mint a rajzon látható, alkalmas csövek és szelepek útján vannak a kamrákkal összekötve és a kellő helyeken alkalmas szelepek vannak a kamrákat ós a kokszkemenczéket összekötő csövekbe helyezve, úgy hogy a gázczirkuláczió az alább leírandó módon biztosítható. A kamrák fölhevítése czéljából a (22) gáztartóból a (25) csövön át a (26) injektorhoz gázt bocsájtunk (3. és 4. ábra). A készülék működése lényegileg azonos az 1. és 2. ábrában föltüntetett készülékműködésével. A megindításnál a kamrákegyikét, pl. (l)-et ennek kéményével kötjük össze és a készülék többi részeitől elkülönítjük, azután pedig a (25) csövön és (26) injektoron át bevezetett gáz elégetése által hevítjük. Mikor ez a kamra kellő magas hőmérsékletet vett föl, azt a kéményétől elzárjuk és a szelepeket úgy állítjuk, hogy a kamra zárt körbe van kapcsolva a (3) kokszoló kemenczével és a (8) kamrával, mely utóbbi hűtőkamra gyanánt szolgál. A (19, 20) gőzfejlesztők a körfolyamatba lévén beiktatva, egy további eszközt képeznek a czirkuláló gáz lehűtésére, mielőtt ez az (1) hevitő kamrába jutna, a gőzkazánban fejlesztett gőz pedig a fúvó működtetésére vagy más czélokra használható föl. A folyamat alatt a (8) hűtőkamra fokozatosan fölhevül és a (3) kokszolókemenczében lévő tüzelőanyag fokozatosan kokszszá alakul át. Ha az (1) kamra annyira lehűl, hogy a folyamat többé gazdaságosan nem folytatható, a gázáram irányát megfordítjuk, a (8) kamra, melyet a czirkuláló gáz fölhevített, hevítő kamrává lesz és az (1) kamra lesz a hűtőkamra; ez a megfordítás időközönként annyiszor foganatosítható, a hányszor kívánjuk. Időközben a (16, 17) kamrákat, melyek eddig nem működtek, a (25) csövön és a hozzátartozó injektorokon át táplált gáznak bennük való elégetése által fölhevítettük, mialatt a kamrák a megfelelő (23), illetve (24) kéményekkel voltak összekötve és ha az (1 és 8) kamrák mindketten annyira lehűltek, hogy egyikök sem használható eredményesen hevítőkamra gyanánt, akkor azok egyikét, pl. a (16) kamrával, másikát pedig a (17) kamrával helyettesíthetjük. A czirkuláczió iránya annyiszor a hányszor tetszik, egyik vagy másik irányba terelhető és látható, hogy a különböző kamrákat egymás után fölhevítve