23690. lajstromszámú szabadalom • Elektromos akkumulátor

áttört csík segélyével kötjük össze (4. ábra). Ezek a csíkok a szekrény oldalfalaihoz vannak kapcsolva és a szekrénnyel egy darabot képeznek, azonkívül a szekrények még az ezekhez forrasztott (h) keresztléczek útján is össze vannak egymással kötve, végül pedig alsó végükhöz rudak vannak forrasztva, melyek meggátolják, hogy a tartály fenekére közvetlenül ráfeküdjenek. Az ily módon elrendezett lemezek egy ellenálló egészet képeznek, melynek minden része szoros kapcsolatban áll a másikkal. A lemezeket befogadó tartály két oldala három széles (k) csík közvetítésével áll a különböző lemezeket befogadó szekrényekkel összeköttetésben, másik két oldala pedig közvetlenül van a két szélső lemezhez forrasztva, úgy hogy ezekkel szoros kapcsolatban áll. Az ekként összeállított lemezek egymásra viszonyítva, el nem tolódhatnak. Az 5. ábra az akkumulátort teljesen öszszeállítva mutatja be. Eme rendszer főelőnye az, hogy a lemezek rendkívül vékonyak és ennek daczára igen ellenállók, úgy hogy öt és fél milliméter vastagságú pozitív és három milliméter vastagságú negatív lemezeket állíthatunk elő, tehát a töltést is gyorsan végezhetjük (körülbelül három óra alatt) és rendkívül erős kisütő áramot állíthatunk elő. A lemez kapaczitása az aktiv anyag egy kilogrammja után 32 ampére-óra. Ez az akkumulátor a lökésekkel és rázkódásokkal szemben teljesen érzéketlen, minthogy semmiféle része nem tolódhatik el a másikhoz viszonyítva. Az aktiv anyag a pozitív elektróda lemezekben finom porrátört minium és koksz keveréke;aminium a koksz jelenléte miatt jobban eloszlik és így nagyobb fölületen érintkezik az elektrolyttel. A negatív elektródalemezek aktiv anyagát ólomszulfid képezi. Az aktiv anyagot por, vagy még előnyösebben képlékeny tészta alakjában, kompresszorok segélyével töltjük a szekrényekbe. Mikor a szekrények meg vannak töltve, a lemezek szerelését megkezdhetjük. Az áramelvezető lemezeket és a gyűjtőket egy külön specziális berendezés segélyével forrasztjuk össze, mely a thermokauterekhez hasonlít és mely lehetővé teszi, hogy a rekeszek között lévő közökbe beférjünk. A különböző czelluloidból készült részeket endekanitro-czellulozenak kámforos amylacetátos oldatával ragasztjuk össze. A czelluloidból készült és a pozitív elektródákat alkotó szekrényeket kaucsukkal vonjuk be akként, hogy az üres szekrényeket kaucsuk benzines és amylacetatos oldatába mártjuk, hogy az elpárolgás befejezte után a kaucsukréteg jól hozzátapadjon a szekrényhez. A leírt pozitív elektródákat zinkelektródákkal kapcsolatban is alkalmazhatjuk, ekkor oly akkumulátorokat sikerül előállítani, melyek az automobilok elektromos üzemét teszik lehetővé. Az eddig használt akkumulátorok használatánál ugyanis a járművek csak bizonyos hosszúságú utat tehetnek meg, ezután azokat tölteni kell. A töltés vagy azt követeli meg, hogy a jármű hosszabb ideig álljon, vagy pedig, hogy a telepeket kicseréljék, mi azért ütközik nehézségekbe, mert figyelembe kell venni, hogy azok mennyire romlottak meg és menynyire kisebbedett a használat következtében kapaczitásuk. Találmányunk szerint a negatív szekrénybe föntebb leírt szekrényekben az aktiv anyagot zinkszemcsékkel vagy más oly fém szemcséivel helyettesítjük, mely a vizet sav jelenlétében közönséges hőmérsékletnél elbontja. Ez a zink amalgamozva van, vagy oly módon, mint az általában szokásos, vagy pedig oly módon, hogy a szekrény át nem tört alsó részébe kénesőt öntünk, a kénesőbe pedig egy védett rézrudat mártunk be, mely így a kontaktust biztosítja. Az előbb említett pozitív szekrényeket akként helyezzük el, hogy azokat könnyen ki lehessen újakkal váltani. A telep gerjesztő folyadéka ammoniumszulfát-oldat. Ez az akkumulátor főleg elektromobilok mozgató erejének szolgáltatására van szánva és a vontatandó súlynak