23658. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás távbeszélő berendezések számára

— 2 — átkapcsoló állomást hívhatjuk föl, a meny­nyiben ekkor ezen vezetékek egy másik csoportja jön működésbe. Az előbb műkö­désben volt két vezeték közül az egyik most használatlan marad és helyette a harma­dik lesz hatásos. Ha azonban a mellékállo­mást az átkapcsolón beszélgetés czéljából kötjük össze és a mellékállomás telefonját leemeljük a horogátkapcsolóról, akkor mind­három vezeték hatásos. Ezen vezetékek egyike egy oly áramkör­nek főrészét képezi, melyben az átkapcsoló készüléken lévő kondenzátor fekszik és mely a primér beszédáramkörnek egy ré­szét alkotja. A második vezeték az átkapcsoló állomá­son lévő fojtó csévét és mikrofonbatteriát tartalmazó szekundér áramkörnek részét ké­pezi. A harmadik vezeték pedig mindkét imént említett áramkörnek részét képezi és a mel­lékállomáson elrendezett mikrofont tartal­mazza, mely ennek következtében, úgy a primér, mint a szekundér áramkörben fekszik. A három vezetéknek ezen kombináczió­jánál az átkapcsoló zsinórpárjában fekvő indukcziós csévének mindkét tekercselése a primér és szekundér áramkörbe van be­iktatva. Az állomások végjelző készülékei, úgy mint eddig, a zsinórpár szekundér áramkö­rében lehetnek elrendezve és az átkapcsoló horognak mozgása által hozatnak működésbe. Ha két mellékállomás van egymással összekötve, akkor a zsinórpár mindkét du­gaszvége egyenlően van kapcsolva, a meny­nyiben mindegyik végén egy kondenzátor és egy iudukcziós cséve van elrendezve. Megtörténhetik azonban az is, hogy az át­kapcsoló mellékállomásainak egyike a köz­ponttal kötendő össze. Ez esetre oly zsinór­párok rendeztetnek el, melyeknek csak egyik felében van egy kondenzátor és egy indukcziós cséve beiktatva, a másik felében ellenben a központi battériával biró beren­dezések szokásos kapcsolása alkalmaztatik. A jelen találmány tárgyát képező kap­csolás a mellékelt rajzokban egy foganato­sítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra az egy mellékátkapcsoló két mellékállomása számára szolgáló áramve­zetékek elrendezését láttatja. A 2. ábra ugyanannak sematikus képe a fölösleges részek, mint kilincsek duga­szok, fölhívó billentyűk, csengők stb. elha­gyásával ; a 3. ábra a mellékátkapcsoló egy állo­másának a központ egy állásával való ösz­szeköttetését tünteti föl. Az (L) és (L2) vezetékek (1. és 2. ábra) az (A) és (C) mellékállomásoktól a (B) át­kapcsolóállomáshoz vezetnek; (D) egy du­gaszzsinórpár elrendezését ábrázolja, mely zsinórpár segélyével az állomások egymás­sal összeköttetnek. Az (A és C) állomásokon (1, 2 és 3) ve­zetékek vezetnek, melyeknek kölcsönös kapcsolása a mellékállomások használata szerint változtatható. Normális kapcsolásnál az (1 és 3) vezetékek kettős vezetéket al­kotnak, mely a mellékállomás átkapcsoló­ján és a (b) csengőn át zárva van, az át­kapcsoló (J) kilincsének (10) kontaktusrú­gójánal pedig meg van szakítva. A (b) csengőből az áram az (s) átkap­csoló horog (9) kontaktusán, az állomás (m) mikrofonján és a (3) vezetéken át a (J) kilincs (11) rúgójához halad. Ezt az áramkört akkor alkalmazzuk, ha az (A) mellékállomás az átkapcsoló hely­ről hívandó föl, a mit ismeretes módon a (P) dugasznak a (J) kilincsbe való bedugása és a (k) fölhívó billentyűre egyidejűleg gya­korolt nyomás által eszközölünk. Ha a (k) billentyűt lenyomtuk, akkor az (F) induk­tor fölhívó árama a (p) vezetéken, a (27) kontaktuson a fölhívó billentyű (17) rúgó­ján, a (16) vezetéken, a (P) dugasz (a) fe­jén, a (J) kilincs (10) rugóján, az (1) veze­téken, az (A) állomás (b) csengőjén, a (9) kontaktuson, a horogátkapcsolón, az (m) mikrofonon és a (3) vezetéken át a (.J) ki­lincs (11) kontaktusához áramlik, innen pe­dig a (P) dugasz (c) gyűrűjén, a (k) billen­tyű (23) rugóján és (24) kontaktusán át az induktorhoz folyik vissza. Megjegyzendő, hogy a (P) dugasz bedu­gása által a (J) kilincs (11) rúgója (12) alá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom