23629. lajstromszámú szabadalom • Jégszekrény

- á -az ez utóbbiaknak a jégtartályba való beejtése pedig határozottan káros a jégtartályra és ennek gyors megrongálását, falainak behorpasztását, sőt átrepesztését okozza. Szerkesztettek ugyan már oly jégszekrényeket, melyekkel az imént említett hátrányok egyikének vagy másikának kiküszöbölését czélozták, az összes hibák beszüntetése azonban mindeddig még nem sikerült. A jelen találmány tárgyát már most oly jégszekrény képezi, mely egyszerű szerkezete és ezzel járó csekély ára daczára teljes mértékben és egyidejűleg elégíti ki az 1—5. alatt említett követelményeket. Ezen jégszekrény a mellékelt rajzban egy ; foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a jégszekrény elülnézete. A 2. ábra annak függélyes hosszmetszete. ! A 3. ábra metszet az 1. ábrának A—B vonala szerint. Az (1) szekrény, mely a szokásos alakkal bír, a föltüntetett foganatosítási példában a (2 3) léczekre fektetett (4 5) lemezek segélyével a fölső (6) és az alsó (7) rekeszre van osztva, mely rekeszek száma j azonban nagyobb méretű jégszekrényeknél kettőnél több is lehet. A szekrény fölső lapjában a (8) nyílás van kivágva, mely a (9) födéllel elzárható és a (10) jégtartálynak a szekrénybe való beillesztésére szolgál. Ezen czélból a (8) nyílás határlapjainak alsó szélén egy befelé nyúló fok van kiképezve, melyre a (10) jégtartályt megfelelően kiképezett karimájával ráilleszthetjük. A (10) jégtartály, mely födéllel van ellátva, öblös alakkal bír és alsó részén erősen meg van szűkítve. A jégtartály ezen alakja folytán nagyobb jégdarabok befogadására is alkalmas és alsó részének megszűkítése folytán a (4 5) lemezek férő helyének teljes kihasználását teszi lehetővé. A jégtartály csak a (4 5) lemezekig nyúl, úgy hogy az alsó (7) rekesz, ellentétben az eddigi, a szekrényt teljesen átszelő jégtartálylyal bíró jégszekrényekével, egészen szabad marad és a jégszekrény egész fenekéig kihasználhatjuk a hűtendő ételek illetőleg italok elhelyezésére. Könnyen belátható, hogy a jégtartály űrtartalma az öblös kiképzés folytán legalább is akkora, mint a jégszekrényt teljesen átszelő, tehát hosszabb, de keskenyebb jégtartályoké, melyekkel szemben azonban a jelen találmány szerint elrendezett jégtartály azon előnnyel bír, hogy az a jégszekrénynek hasznosítható helyéből alig foglal el valamit, hanem a hűtő térnek főleg csak oly helyeit tölti be, melyek tulajdonképen holt tereknek tekinthetők. A jég továbbá mindig a szekrény fölső részében marad, a mennyiben a nagyobb jégdarabok az öblös részben visszatartatnak és az olvadás okozta csökkenésükkor is csak a tartály keskeny részének fenekéig juthatnak, tehát még mindig a fölső rekeszben maradnak. Ennek következtében a hűtés az utolsó jégdarabka elolvadásáig az említett módon fölülről lefelé történik. Daczára a jégtartály ily elrendezésének, a jeges víz elvezetése a találmány tárgyát képező jégszekrénynél igen tökéletesen megy végbe. Ezen czélból ugyanis a jégtartály alsó végén, a (4 és 5) lemezek kczé a (11) csatorna van fektetve, mely a jégszekrény ajtói közötti (12) oszlophoz (3. ábra) erősített (13) csővel közlekedik. A (11) csatorna ezenkívül a (14) nyíláson át a (10) jégtartállyal, a (13) cső pedig a jégszekrény alsó részén egy megfelelő vezetékben kihúzható és betolható (15) vízgyűjtő vályúval közlekedik, úgy hogy a jeges víz a jégtartályból a (14) nyíláson át a (11) csatornába és ebből a (13) csövön keresztül a (15) vályúba csurog. Ezen elrendezésnél nem kell semmiféle kibocsátó csapot alkalmaznunk, a jégszekrény elé nem kell fölfogó edényt állítanunk és a jeges víz folytonosan és mindjárt képződése pillanatában vezettetik el a jégtől a nélkül, hogy ezzel valami gondunk volna. A (11) csatorna azonban még egy másik fontos szerepet is tölt be. A jégtartály falain ugyanis mindig bizonyos mennyiségű víz csapódik le, mely az eddigi jégszekrényeknél a rekeszek fenéklemezeire csurgott, úgy hogy a jégszekrény belül mindig nedves volt, a mi nemcsak a lemezbevonatok borításának megrozsdásodását, hanem gyak-