23579. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aczélszerszám előállítására és edzésére

fölfedezett mikro-alkatrészét észlelhetjük, j melynek kémiai összetétele ismeretlen és melyet a szakemberek véleménye szerint az aczélnak ipari gyártásában még nem észleltek. A jelen eljárás szerint kezelt szerszámaczél a «kritikus pont» fölötti hőmérséknek alávetve hatásosságában, vagyis a vágási sebességet illetőleg ezen hőmérsékkel arányosan növekedik, különösen 941°— 1010°-ig, bár 1010°-tól azon pontig, melynél a szerszámaczél meglágyul és megütve elmorzsolódik, a vágási sebesség föltűnő módon növekedik maximumra. Habár a jelen eljárás szerint kezelt és ezen nagy hőmérséktől gyorsan vagy lassan leli ütött szerszámok a legtöbb fém megmunkálása közben elég jól dolgoznak, azért a szerszámmal még nagyobb vágási sebességet érhetünk el, ha a szerszámot a «nagy hőmérsék»-től a «kritikus hőmérsék» vagyis 843° C. vagy előnyösen a világos cseresnyeszinű izzás hőmérséke alá gyorsan lehűtjük. Ezen lehűtést ezélszerűen a «nagy hőmérsék»-re fölhevített szerszámnak egy a «kritikus pont» alatti hőmérsékleten tartott ólomfürdőbe való bemártás által eszközölhetjük; miután a szerszám hőmérséke a fürdő hőmérsékére szállt le, a szerszámot kivesszük a fürdőből és tetszés szerint gyorsan vagy lassan tovább hűtjük le. Fontos azonban, hogy a szerszám hűtése közben annak hőmérséke mindig fokozatosan csökkenjen, különösen a «kritikus pont»-tól 671°-ig vagy legföljebb állandó maradjon, mivel máskülönben a hőmérséknek az említett határok közötti kis és ideiglenes növekedése a «nagy hőmérsék» által a szerszámok kölcsönzött értékes tulajdonságait károsan befolyásolja. A jelen eljárás gyakorlati alkalmazásakor előnyös a «nagy hőmérsék»-nek való alávetéshez előkészített szerszámokat védő bevonattal ellátni, mely a «nagy hőmérsék»nél megolvad és a kezelendő szerszám részét finom hártya alakjában befedi, megakadályozván ekként a szerszám fölületének a levegő vagy más gázok által való káros megtámadtatását. Ezen bevonat alkalmazása esetén ajánlatos a szerszámot a «nagy hőmérsék»-ről a «kritikus pont» alá, pl. alkalmas hőmérsékleten tartott ólomfürdőbe való bemártás vagy levegő befúvása által gyorsan lehűteni. Az ezen czélra alkalmas bevonatot, pl. két rész porrá zúzott üvegből és egy rész agyagból vagy két rész porrá zúzott üvegből és egy rész homokból vag,y négy rész közönséges folyó -homokból, tíz rész hamuzsírból, tíz rész folypátból és két rész boraxból állítjuk elő. Ezen keveréket előbb üveggé ömlesztjük és használat előtt finom porrá zúzzuk össze. A jelen találmány tárgyát képező eljárás továbbá azon a megfigyelésen is alapszik, hogj- a «nagy hőmérsék»-nek alávetett szerszámok vágó sebességét még lényegesen növelhetjük az által, hogy a szerszámot néhány perczig 232°- ós 732° C, közötti vagy még jobban 371° és <>710

C. közötti hőmérsékleten tartjuk meg. Ezt oly módon foganatosítjuk, hogy a szerszám lehűtését, mihelyt annak hőmérséke 732° alá sülyedt, megszakítjuk és a szerszámot a kivánt hőfokon vagy hőfokokon a szükségelt ideig tartjuk meg vagy előnyösen a szerszámot újból fölhevítjük és a föntebb meghatározott ponton vagy pontokon megtartjuk. Ezen kiegészítő kezelést «kis hőmérsékű» kezelésnek nevezzük és megjegyezzük, hogy ezen «kis hőmérsékű» kezelésnél a szerszámokat a 671° és 732°C.-ig közötti hőmérséknek csak igen rövid ideig teszszük ki, míg 67 l°C. alatt a szerszámok hosszab időn belül sem romlanak el, a mikor is azokat a kisebb hőmérsékleten legalább öt perczig tartjuk meg; ezen hőmérséknek hosszabb ideig való megtartása tanácsosabb. Magától értetődik, hogy a szerszámok a «nagy hőmérsék»-től a «kis hőraérsék»-re való lehűtésnél azt oly gyorsan a «kritikus pont» alá és csak ezután a «kis hőmérsék»-re hűtjük le. A második vagy akis hőmérsékű» kezelést a szerszámnak egy esztergán való fölhevítése által foganatosíthatjuk megmérhető fokokra, a mikor is a szükséges hőmérséket ; a forgácsoknak a szerszám végével való • súrlódása szolgáltatja