23550. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló szelencze
Mejtfelent i í>(>2. évi január hó 17-én. AlAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL szabadalmi leiras 23550. szám. vil/g. OSZTÁLY. Kapcsoló szelencze. SIEMENS & HALSKE AKTIENGESELLSCH A FT CZÉG BERLINBEN, BÉCSBEN ÉS BUDAPESTEN. Pótszabadalom a 23094. sz. törzsszabadalonihoz. Bejelentésének napja 1901 junius hó 17-ike. A következőkben leírt szerkezet a 23094. számú törzsszabadalom tárgyát képező kapcsoló szelencze egy különleges kiviteli módozata. A törzsszabadalom tárgyát képező kapcsoló szelenczénél hasábalakú kapcsoló csillagot alkalmazunk, mely a bevonatot viseli, a jelen találmány szerint egy (r) kapcsolódobot alkalmazunk (1. ábra), melyen a (bl b2 b3) bevonatokat (2. ábra) megfelelő módon rendezzük el. A törzsszabadalom szerint a kapcsoló csillag ugrásszerű beállítása a talapzaton alkalmazott kontaktusrugók hatása alatt történik, melyek minden közbeeső állásnál más és más módon vannak igénybe véve. Minthogy a találmány szerint a kapcsolócsillag henger által van helyettesítve, az említett rügók csupán csak kontaktus rugók gyanánt szerepelnek, melyek a henger fölületére mindig egyenlő nyomással szorulnak. A kapcsolódob forgatását ebben az esetben a kapcsolásnál a kapcsolódobon lazán áthúzott és a (H) tengelyen (5. ábra) forgatható (A) hüvely (4. ábra) forgásánál az (F) rúgó (3. ábra) végzi. Ez a rúgó a kapcsolódob alatt az (S) talapzat (6. ábra) fenekében czenfrikusan van elrendezve és az (r) kapcsolódob (y) hasítékába fogódzik. A spirálrúgót négy, az j (S) talapzat (6. ábra) fenekén egymástól 90° távolságban elhelyezett (x) ütköző rögzíti. A kapcsolószelencze (S) talapzatát a törzsszabadalomban leírthoz hasonló módon képezzük ki, csakhogy befelé nyúló (z) toldatokkal látjuk el, melyek egy hengeres üreget zárnak magukba. Ebben forog lehetőleg csekély légtér hagyásával az (r) kapcsolódob (8. ábra). Az (S) talapzat (z) toldatai között az (fl f2 f3) kontaktusrügók fekszenek (7. ábra), melyek nem csavarolás útján vannak megerősítve, hanem a toldatok közé be vannak csíptetve. Az (r) kapcsolódobnak ilyen, a szigetelő (S) talapzatnak valamely dinamógép gerjesztőmágneseinek sarkaihoz hasonló (z) kiugrásai között csekély légtér hagyásával való elrendezése, annyiban előnyös, mert a keletkező szikra csakhamar kialszik. A fényív ugyanis a kapcsolódob és a talapzat között lévő szűk térbe szorul, itt a levegőt hirtelenül fölhevíti, úgy hogy az ennek következtében keletkező erős légáram és a kapcsolódob gyors forgómozgása a fényívet csakhamar kioltja.
