23530. lajstromszámú szabadalom • Forgó áramhoz való elektromosság számláló
- 2 — séggel. Ily esetekben a föntebbi egyenlet a következőleg alakúi: II. w = e2 J2 cos (e2 J2 -(- ej e2 ) — — e2 J1 cos (e2 Jj) mivel ex e2 -f- e2 J2 -j- J3 e2 =0. Ezen egyenlet már csak három mennyiséget tartalmaz, két főáramot és egy feszültséget. Az által, hogy most már csak egy feszültség alkalmaztatik a számlálónál, közönséges feszültségnél a költséges és azonkívül sok helyet is igénylő előkapcsolt csévék egészen elmaradnak, továbbá a feszültségi áram által okozott, éjjel-nappal folytonosan tartó watt-veszteség is felényire csökkentetik. Az ily berendezéssel bíró számláló még csakis egy feszültségi áramkört tartalmaz. A Ferraris-féle elv szerint szerkesztett váltakozó áram-motorszámlálóknál azonkívül a feszültségi áram a feszültség fázisával szemben nagyon el van tolva, úgy hogy a feszültségi áram egyenlő nagysága mellett a watt-veszteség, más számlálókhoz hasonlítva tetemesen csökken. De továbbá nem hagyható figyelmen kivülazon előny sem, a mely abból származik, hogy az előkapcsolt ellenállásokban egyébként megsemmisülő feszültség teljes egészében hajtóerő gyanánt működik a jelen esetben, úgy hogy a feszültségi áram, különben egészen hasonló föltételek mellett kisebb lehet, mint az előkapcsolt ellenállással bíró számlálóknál. A Ferraris elve szerint szerkesztett váltakozó-áramszámlálóknál a rövidre zárt fegyverzetre gyakorolt (P) erő tudvalevőleg arányos a forgásmezőt létesítő két áram intenzitásának és e két áram fáziskülönbségi szöge sinusának szorzatával. Hogy ezen (P) erőt arányossá tegyük a fentebbi II. számú egyenletben foglalt (w) wattal, az egyenlet szerint csakis három mennyiségnek, nevezetesen két főáramnak és egy feszültségi áramnak hatását kell a fegyverzetre kifejteni, még pedig oly módon, hogy az (e2 ) feszültség által létesített áram egyszer a (J2 ) főárammal, azután a másik (Jt ) főárammal működjék össze. Ha most már a feszültségi áramnak a (J3 ) és (J,) főáramokkal együttműködő részeit (i2 ), ill. (ij-gyel jelöljük, úgy a hajtóerő : P = J2 i2 sin (J2 i2 )+ ix sin (Jx ix ) A feszültségi áram ezen két (i2 ) és (iJ részének kellő eltolása mellett azonban elérhető. hogy: 1. sin (J2 i2 ) = cos (e2 12 ex e2 ) 2. sin (Jt ij) = cos (e2 Jx ) lesz és pedig ezen eset akkor következik be, ha 1- (Ja h + e2 J2 + ex e2 ) = 90° és 2. ^(JJi + e, Jx ) = 90° Mivel pedig az első esetben e2 ex = 120° és J2 i2 -(- e2 J2 = e2 i2 következőleg e2 i2 = 90° —|— 120° = 210° = 180° + 30®. A fázisnak 180°-kai való eltolását egyszerűen az áram megfordításával hozhatjuk létre, úgy hogy a feszültségi áramkörnek a (J2 ) főárammal együttműködő részét egyszerűen megfordítjuk és azonkívül az illető áramrészt 30°-kal eltoljuk. Továbbá, mivel a második esetben Ji ú -J- e2 Ja == e2 h következőleg e3 i, = 90°. E szerint a feszültségi áramkörnek a(Jj) főárammal együttműködő (iJ részét 90°-kal kell eltolni a feszültség fázisával szemben. A feszültségi áram fázisának szükséges két eltolása a 3. ábrán bemutatott kapcsolás által eszközölhető. A mellékáramkörnek önindukczióját az (ix ) áramrészhez parallel kapcsolt indukcziómentes ellenállás szabályozása, valamint a feszültségi áramkör induktív részének változtatása által mindaddig szabályozzuk, míg csak az (i8 ) összáram 30°-kal és az (ij részáram 90°-kal marad vissza az (e2 ) feszültség fázisával szemben. A mellékelt rajzlapon az 1. ábra egy ily számláló egy kiviteli alakjának oldalnézete, míg a 2. ábra felülnézete, melynek működtetése hasonló módon történik, a mint az a 19109. szabadalommal védett, váltakozó áramokhoz való elektromosság-számlálónál előadatott. SZABADALMI IGÉNY. Forgóáramhoz való elektromosság-számláló, jellemezve az által, hogy egy tetszőlegesen megterhelt forgóáram-elágazásá-
