23522. lajstromszámú szabadalom • Hollandi őrlőmű

Megjelent IÍM>2. évi február Jió 13-án. MAGY SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 28522. szám. XIII/a. OSZTÁLY. Hollandi őrlő mű. SCHMIDT VILMOS GYÁROS LAMBRECHTBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 február hó 19-ike. Az eddigi hollandi őrlő műveknél a henger, valamint az alapmű hatásos részét aczélból vagy keményre hengerelt bronzból készült kések képezik, melyek költséges voltukon kívül még kedvezőtlen hatásúak is, mert a földolgozandó anyagot főképen csak vágják és őrlő hatás csak kevéssé juthat érvényre. További hátrányuk e késeknek az, hogy a kések közti hézagok derékszögű harántmetszetük következtében igen könnyen papíranyaggal telnek meg, mely ott megállapodik és gyakran annyira megkeményedik, hogy csak vésővel lehet onnan ismét eltávolítani. A földolgozandó anyagnak az említett hézagokba való beszorulását aczélkéseknél nagy mértékben elősegíti a rozsdaképződés, mely a fölületeket érdessé és így a beszorult anyagnak megtartására igen alkalmassá teszi, míg a bronzkéseknél gyakran hupák keletkeznek, melyek a hézagok betömődését szintén elősegítik. A jelen találmány tárgyát képező őrlő művel mindezen hátrányok kiküszöbölését czélozzuk, még pedig az által, hogy a fémkésekkel ellátott hengereket és alapműveket kőből való hengerekkel és alapművekkel helyettesítjük, a hol is a hengerek egy egységes kődarabból állnak, melynek fölületén csatornák vannak kiképezve. A köveket, melyből az őrlő művet előállítani akarjuk, természetesen úgy kell megválasztani, hogy azok a kivánt czél elérésére alkalmasak legyenek. Ilyen pl. a gránit, a syenit és basalt. A csatornákat vagy hornyokat is akként kell kiképeznünk, hogy azok a fémkésekkel szemben alakjukat illetőleg is előnyöket nyújtsanak. A hornyokat egyenes, czikk-czakkos vagy hullámos vonal irányában és a henger tengelyével párhuzamosan vagy ahhoz rézsútosan rendezhetjük el. Legelőnyösebben akként rendezzük el ezen hornyokat a hengereken, hogy több kisebb horony után egy nagyobb és mélyebb horony következzék, mely utóbbi az anyag tovamozgatásához is hatásosan hozzájárul. A hornyok ezen elrendezése révén a munkamenetet illetőleg már annyiban is nagy előnyt érünk el, hogy még a kiélesített kőélek sem bírnak ollószerű hatással, mint fémkések, hanem a földolgozandó anyagot csak szétdörzsölik, rostjaira osztják a nélkül, hogy a rostokat harántirányban elmetszenék. Az említett különböző hátrányoknak kövek fölhasználásával való kiküszöbölésére