23459. lajstromszámú szabadalom • Berendezés víz alá merült tárgyak kiemelésére

- 2 — körülmények között tetemes hajlítási igénybevételnek van kitéve, egy (k) kettős (I) tartóból (7. ábra) és ez utóbbi öveihez csatlakozó csatornaalakú, kívülről lekerekített (1) sínekből van készítve. Az üreges testnek az emelendő hajóra vagy effélére való megerősítésére előnyösen kinyúló (m) tartókat (5. ábra) vagy (m') könyöktartókat alkalmaznak, melyek oly kinyúlással bírnak, hogy az üreges test az (n) hajófallal nem jön érintkezésbe. Ha ilyen tartók elhelyezése nehézségekbe ütközik, akkor a 8. ábrán föltüntetett módon kapcsokat lehet az j (n) falra erősíteni, a mennyiben az (o) fu- ! raton keresztül a (p) lánczot (q) fejvassal ' együtt áttoljuk és azután a láncz húzása | által a fejvasat a jelzett állásba hozzuk. ! Állandó vízkiszorítás és önműködő nyo- ' máskiegyenlítés elérésére, következő be- j rendezést használjuk. i Mint az 1., 2., 3., 4. és 6. ábrából lát- j ható, az (a) belső köpeny fölső részén (r) j légbeeresztő nyílással és két (s) légkivezető I 1. nyílással van ellátva, mely utóbbiakhoz kö- j' zelítőleg a köpeny fenekére érő hajlítható (t) csövek vannak odakapcsolva. Az (a) köpeny legmélyebb részén két víz- ; kibocsátó (u) nyílás van elrendezve. Magá- [ tói értetődik, hogy a (b) külső köpeny és ; a tartó köpeny megfelelő nyílásokkal van j ellátva. A kompresszorhoz vagy nyomólég- i tartányhoz vezető (v) csövet (1., 2. és 5. j ábra) az (r) nyíláshoz kapcsoljuk. Az (r)- ; nél belépő levegő a. vizet (u) nyílásokon ! át kiszorítja, a mi mellett a vízszin az (a) | 2. belső köpenyben fokozatosan a (t) csövek alsó nyílásáig sülyed. A vízszin további sülyedése már nem áll- • hat be, mivel a levegő a (t) csöveken ke- j resztül kifelé elillanhat. A kiszorított víztérfogat a (t) csövek hosszától, illetőleg ezen csövek alsó nyílásának a fenéktől való távolságától függ és a csőhosszak változtatása által a kívánatos emelőerő szerint szabályozható. E czélból a (t) csövekbe (w) zsinórokat lehet behúzni (3., 4. és 6. ábra), melyek a csövek alsó részén vannank megerősítve és meghúzásnál a csövek rövidítését, illetőleg azok emelését okozzák. Ha az üreges test emelkedésénél (az emelés alatt) a külső nyomás csökken, akkor a belső és külső nyomás között önműködő kiegyenlítődés történik, a mennyiben a levegő az üreges test belsejében expandál és a (t) csöveken fölszáll. A kiszorított víztérfogat és az üreges test emelő ereje e mellett változatlan marad. A belső köpeny igénybevétele az önműködő nyomáskiegyenlítődés következtében egészen csekély. Ajánlatos a belső köpenynek nagyobb átmérőt adni, mint a külső köpenynek, úgy hogy az előbbi feszített külső köpenynél, hullámszerű ránczokat mutat (2., 3. és 6. ábra). SZABADALMI IGÉNYEK. Üreges test víz alá merült tárgyak emelésére, mely egy belső lég- és vízáthatlan (a) köpenyből, egy külső, a belső köpeny kiterjedését megakadályozó, valamint kisebb átmérőjű (b) védőköpenyből és (c) tartó köpenyből áll, melynek (d) alsó széléhez a kötegszerűen összekötött vagy egymással párhúzamosan menő (h) tartókötelek vannak megerősítve, melyek az üreges test kezelésére és beállítására szolgáló (j) rudat tartják vagy két (e) hosszsínnel vannak összekötve. Az 1. alatt jellemzett üreges testeknél hajlékony (t) légkibocsátó csövek elrendezése, melyek az (a) belső köpeny belsejében megfelelő magasságban alkalmazott (s) kivezető nyílásokhoz vannak kapcsolva, az üreges test légtöltését és ezzel annak emelő erejét meghatározzák és állandó vízkiszorításnál önműködő nyomáskiegyenlítődést tesznek lehetővé. (1 rajzlap ruollélclcttol.) PÁLL*' KKSlvÉNYr ÍM «&Ao .i.iiMDJL, i* PHSTK