23445. lajstromszámú szabadalom • Javítások gázok előállításában

tétnek és honnét a fölhevített gázok a (3) fejlesztőbe jutnak, magukkal hozva azt a meleget, mely az itt végbemenő endothermikus reakezióhoz szükséges. A mint a reakczió előrehalad, természetesen folyton növekszik a termelt gáz térfogata és a fölösleg eltávolítható valamely ponton az állandósító kamra és a hevítő hideg vége között. Könnyen érthető a fönti leírás alapján, hogy a folyamat alatt igen nagy térfogatú gázmennyiségnek kell folytonosan a készülékben keringenie és keresztülmennie, mely az (1) kamrában fölhevíttetik és melegének egy része a (3) fejlesztőben gáztermelésre hasznosíttatik, másik része a (4) kokszoló keinenczében használtatik föl, harmadik része pedig a (2) állandósító kamrában fölhalmozódik. Bizonyos idő múlva az (1) kamra a kellő gőzfejlesztési hőmérséklet alá hűl le, a koksz a (3) fejlesztőben elfogy és a (4) kemencze megtelik azzal a koksszal, mely a szén vagy más széntartalmú anyag száraz desztilláeziója folytán keletkezett. A (2) állandósító és hűtő kamra hasonlóképen fölhevült a benne fölhalmozott meleg folytán. Ennek folytán a folyamatot megszakítjuk és a (2) kamrát valamely alkalmas módon tovább hevítjük mindaddig, míg a gázkészítéshez alkalmas hőmérsékletet vesz fői. Az ehhez szükségelt melegmennyiséget természetesen redukálja az a melegmennyiség, mely a korábbi művelet alatt a kamrában fölhalmozódott. A fújtatót ezután úgy működtetjük, hogy a gáz ellenkező irányban keringjen, mi által a (4) kemencze szerepel mint fejlesztő, a (3) kemenczét a száraz desztilláeziónak alávetendő széntartalmú anyaggal töltjük meg és az aránylag hideg (1) kamra szolgál mint hűtő és állandósító kamra; a (2) kamra természetesen mint hevítőkamra szerepel és fölhevíti a gázt. mely a (4) fejlesztőbe áramlik. Ha a gázt és a vízgőzt egymással keverjük és így a gőzt hígítjuk, mielőtt a kokszot megtámadná, igen lényeges eredményt érünk el, a mennyiben a disszocziáczió mértéke növekszik. Ugyanis a gőz egyenletesebben van elosztva a koksz egész tömegében és minthogy a gáz annak molekuláit egymástól mechanikailag elválasztja, a bomlás és a vízgáz képződése rohamosabban megy végbe és egyúttal alacsonyabb hőmérsékletnél történik, mintha tisztán gőzt alkalmaznánk. így tehát az eredmények nemcsak a vízgáznak egyenletesebb és gyorsabb képződésében és a koksznak egyenletes hőmérsékletében mutatkoznak, hanem egyúttal abban is, hogy alacsonyabb hőmérsékletnél dolgozhatunk, mintha a gőzt magában alkalmazzuk. A hőmérsékletnek ilyen módon biztosított csökkentése nagyfontosságú eredmény, minthogy minél magasabb hőmérséklettel dolgozunk, annál nagyobb nehézségek merülnek föl a készülék szelepei és egyéb részei körül. Megjegyzendő még, hogy míg a koksz az első fejlesztőben a vízgáz képződése következtében fokozatosan fogy, a szén a második fejlesztő alsó részében koksszá alakul át, úgy hogy megközelítőleg egyenlő menynyiségű koksz van kitéve a gőz behatásának, vízgáz fejlesztése czéljából és ha a koksz az első fejlesztőben gyakorlatilag véve föl van emésztve, a második fejlesztőben lévő szén gyakorlatilag véve egészen koksszá alakult át és ez egyúttal igen magas hőmérsékletre van hevítve, a czirkuláló gázok nagy hővezető képessége folytán, úgyhogy ezen utóbb említett fejlesztő kellőképen fölhevített állapotban van arra, hogy vízgázfejlesztő gyanánt legyen használható, ha a gáz és a vízgőz áramlásának irányát megfordítjuk. A 2. ábrában egy más séma van föltüntetve, melynél (6) és (7) gőzfejlesztők, illetve előmelegítők vannak az áramkörbe iktatva, a melyeken a hűtőkamrákból jövő gáz keresztülmegy, úgy hogy gőz fejlődik, a mely pl. a fejlesztőben vízgáz fejlesztésére használható föl és ezáltal további megtakarításokat érhetünk el. Az eljárást specziálisan a vízgőznek izzó szénié való behatása útján előállított vízgázra vonatkoztatva ismertettük és természetesen számos módosítások képzelhetők a találmány keretén belül. így pl. néha czélszerű lehet a bitumenes szenet közvetlenül az első fejlesztőbe tölteni, úgy hogy a nehéz szénhidrogéngőzök permanens