23437. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nemes fémeknek érczekből való kiválasztására
— 2 -nemes fémeknek illékouy ehloridjai és a kevésbbé illékony nátrium szulfát lesznek.Egyetlen metalloid azonban ritkábban fordul elő, hanem többnyire több metalloidnak vegyületei fordulnak elő a kőzetben. A folyamathoz szükséges hőmérséklet a legtöbb ércznél 900° C. körül fekszik. A nemes fémek elpárologtatott haloidsóinak további földolgozása alább van leírva. Az eljárásban föllépő chémiai reakcziók példaképen egy igen gyakran előforduló érczen vannak föltüntetve: 9Au2 4- 12FeS2 + 48NaCl -f 5702 = 6Fe2 Os + 16AuCl3 +24Na2 S04 . Az egyes anyagok keverési arányai a következő szabály szemmel tartása mellett választandók meg. Elegendő halogénnek kell jelen lenni, hogy az arannyal, vagy egyéb nemes fémmel egyesülve azt annak halóid sójává alakíthassa át, elegendő metalloidnak kell jelen lenni, hogy az alkáli- vagy földalkálifémet halogén elemétől eltávolítván, ez utóbbi status nascensben fölszabaduljon és az arannyal egyesülhessen és végül elegendő oxygénnek kell jelen lenni, hogy az az alkálifémmel és a metalloiddal a kőzetben visszamaradó állandó sóvá egyesülhessen. Minthogy a folyamat oly módon megy végbe, hogy az alkálifém oxydácziója és a metalloidnak ketetkező magasabb oxydja vagy anhydritja (vagy ha lehet savja) teszi szabaddá a nascens halogén elemet, minthogy továbbá a metalloid magasabb oxydácziója nehézséggel látszik járni és magasabb hőmérsékletet kivan, mint az alacsonyabb fokú oxydácziója, ennélfogya a magasabb oxydáczió előmozdítása czéljából egy adalékot használunk. A gyakorlatban ezen czélra valamely alkalmas nitrátot, többnyire valamely alkálifémnitratot, például chili-salétromot használunk. Ezen adalék jelenlétében föllépő folyamat lényegében ugyanaz, mint a kénsav előállítására szolgáló eljárásnál, azon különbséggel, hogy a jelen e-etben nem kell vízgőzt bevezetni, a mennyiben az érezek csekóly nedvességtartalma azt többnyire pótolja. Megemlítendő azonban a reakeziónak egy sajátsága, az alsalétromsavas és a salétromsavas gőzök illékonyabbak (azaz alacsonyabb hőfoknál válnak szabaddá) mint a kénessav anhydrit (kéuhydioxyd), minek következtében az utóbbi a kemencze alsó, forróbb részében keletkezik és az előbbiekkel a kemencze fölső hidegebb részében találkozván, magasabb oxjdácziófokú anhydritté alakul át, mely mint ilyen, vagy esetleg a jelenlévő nedvességgel kénsavliydrátot képezve, a fönt részletezett reakcziót elősegíti. A salétromot a kemenczébe adagolandó érez közé keverjük. A salétrom hozzá adása a reakezióhoz szükségelt hőmérsékletet tetemesen csökkenti és pedig körülbelül 600° C.-ra. Az érczekben esetleg jelen lévő karbonátokat szulfidokká (vagy szulfátokká) kell átalakítani, mielőtt az alkálifém vagy alkáliföldfém halóid sója és a metalloid közötti cserebomlás végbe menne. Ilyen esetben az érezhez valamely metalloidot, többnyire ként adunk hozzá, a mikor is a szénsavgyök eltávolítása képezi az első folyamatot, mely- kénnel helyettesíttetvén, szulfidok vagy szulfátok képződésére ad alkalmat. Ezen reakezió sokkal alacsonyabb hőmérsékletnél megy végbe, mint az alkálifém haloidsója és a metalloid között föllépő reakezió, minek következtében az érez egész kezelése egyetlen hevítési folyamat alatt eszközölhető. Az ilyen kezelésének példájaképen tekintsünk egy igen közönséges érezet, tudniillik olyat, mely czinkkarbonátot és poralakú aranyat tartalmaz. Az érczet porrá törjük, kony! hasóval és vaskovanddal (pyrittel) összekej verjük és a kemenczébe adagoljuk. Mialatt az érez a kemenczében lesiilyed, a vaskéneg és a czinkkarbonát (a kemenczébe vezetett levegő jelenlétében) cserebomlást szenved és vasoxyd és czinkszulfid vagy szulfát képződik. Mire az érez a kemencze forróbb részébe siilyed, a klórnátrium és a czinkszulfid és a levegő között a fönt leírt folyamat megy végbe, mi közben a nemes fém illékony chloridja és a nátriumnak
