23425. lajstromszámú szabadalom • Melegfolyadék mótor
ide-oda mozgása tehát a (c) dugattyút mozgásra kényszeríti; a (e) dugattyút azután annyira terhelhetjük, amennyi terhelést a készülék elbír. Külön nyomóhenger alkalmazása azonban fölöslegessé válik, ha az (a) dugattyút anynyival nagyobbra készítjük, amekkora darab a volumok egymást követő változásának megfelel, úgy hogy akkor az (a, b) kettős dugattyú ide-oda mozgása pl. egy dugattyúrúd által közvetlenül viszi át a munkát. Ezen most leírt elrendezés a gép legegyszerűbb elrendezése és inkább a találmányi eszme megvilágítására, nem pedig a gyakorlati foganatosításra alkalmas. Gyakorlati szempontból czélszerű az ellenáramlású készüléket a váltóhengerektől elkülönítve elrendezni, nehogy az egyik folyadékvolumra a rajta áthatoló csőköteg zavarólag hasson. Ezen gondolat vezet a 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alakra, mely a mozgáshoz szükséges általánosan ismert gépelemekkel van fölszerelve; új rajta a (d) nyomásszabályozó, mely egy vezérműhöz hasonlóan a nyomásváltozást pontosan a kellő pillanatban eszközli és egy (E) légüsttel kapcsolatban a folyadék merev nyomását elasztikus nyomássá változtatja. Ezen foganatosítási alaknál is a (P) nyomóhenger és a váltóhengerek között szakadatlan kapcsolat van : a vezérmúhenger két végének az (E) légüsttel és a nyitott vagy ugyancsak légüst gyanánt kiképzett (F) szájcsővel való váltakozó összeköttetését eszközli. . A (K) váltóhengerben lévő víz 20° C., a (W) váltóhengerben lévő pedig 100° C. Ezen hőmérsékleteket (K)-nál a köpeny hűtésével, (W)-nél a köpeny melegítésével állandósítjuk. Az (E) légüst 50 atmoszférára sűrített levegőt tartalmaz. Ha a motort megindítjuk, a (d) tolattyú a (P) nyomóhenger mellső részén nyit és (E)-ből magas nyomást létesít ; egyidejűleg azonban a henger hátsó részét a nyilt (F) csővel kapcsolatba hozza. Ennek következtében a (c) dugattyú megindul és a lendítőkerék tengelyének forgatása közben működésbe jönnek az (a) és (b) dugattyúk is. A hideg víz (E) ből, a (W) henger mellső részébe, míg a meleg víz (W)-ből a (K) henger mellső részébe ömlik, mi mellett (W)-ben kiegészítő melegítés, (K)-ban pedig kiegészítő hűtés történik. Míg a víz (K)-ból (W)-be jut, a hő hatása alatt annyira kiterjed, hogy a (P) nyomóhenger felé tolulva a mellső hengerrészt ott kitölti és a kezdeti 50 atm. nyomást föntartja, míg az (a és b) dugattyúk teljesen tehermentesen vezettetnek. Másrészt a (W)-ből (K)-ba áramló víz lehűlt és annyival összehúzódott, hogy a (P)-ből visszavezetett víz tért nyert anélkül, hogy (F)-ben ellennyomást vagy nivóemelkedést létesített volna. A munkanyereséget következőkép számítjuk : Folyadékul vizet választunk, a végtérfogatok legyenek + 20° C.. .. (K)-ban, + 100° C.,.. (W)-ben. A (K és W) váltóhengerek átmérője 300 mm.; a lökethossz 600 mm. Egy-egy váltóhenger lökettérfogata tehát 42,441 cm®. A víz,, ha 20° C-ról 100°-ra hevítjük. 100 térrészről 104 térrészre tágul; eszerint v. t2 °: v. t10 0 = 100 : 104, azaz a víz lökettérfogata 42,411 cm3 20° C mellett kitágul 44,107 cm'-re, ha 100" C-i'a hevítjük. A volumnyereség tehát 1096 cm8 , azaz 1-696 liter. 1696 cm3 -ból való tágulás 50 atm. nyomásnál 1,696 X 50 = 84,800 cm! -nek felel meg, azaz löketenként 848 méterkilogrammnak. Ha a gép perczenként 30 fordulatot tesz, ami 60 löketnek felel meg, akkor a másodperczenkénti teljesítmény egyenlő egy löket munkájával, azaz egyenlő 848 méterkilogrammal. Ez pedig megfelel 848 —alapján 113 HP-nek. A nyomóhenger löketvolumja pontosan megfelel azon volumnövekvéseknek, mely a kitűzött hőfokra való emelésnél okvetlenül beáll. Ezen melegedési hőmérsékletet
