23417. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az elekromosságot fölhevítés nélkül vezető massza előállítására

— a — közönséges hőmérsékletnél, tehát minden fölhevítés nélkül. A vas csoportjának féméi, illetve oxydjai, sói és kénvegyületei helyett a chrom, a platina illetve a vanadin csoportjának féméit, oxydjait és kén vegyületeit is alkalmazhatjuk, sőt azt is tehetjük, hogy ezen csoport, tehát a vas csoportjának féméit, illetve oxydjait. sóit vagy kénvegyületeit a chrom, a platina és a vanadin csoportjával egyszerre, tehát nem egymás helyett, hanem egymással alkalmazzuk. Tévedések elkerülésére még megjegyzem, hogy a földalkalifémek csoportjainak nem összes fémoxydjait vagy sóit, sem az öszszes ritka földek illetve ezek vegyületeit és a magnézium, alumínium, thorium és zirkonium oxydjait vagy sóit kell alkalmazni egyszerre, hanem, hogy elégséges ezen anyagok egyikét fölhasználni, habár természetesen némely esetben lehetséges, sőt előnyösen ezen anyagok keverékét alkalmazni. Ezenkívül különösen még azt is akarom hangsúlyozni, hogy czélszerű ezen anyagok oxydjait vagy sóit alkalmazni, de, az ártól eltekintve, semmi sem áll annak útjában, hogy magukat ezen anyagokat alkalmazzuk és a vas illetve a chrom, a platina vagy a vanadin csoportjának oxydjaival, sóival vagy kénvegyületeivel vagy ezen csoportok fémeivel megömlesszük, mivel a megömlesztési folyamat alatt a fémek oxydokká való átváltozása magától megy végbe. A jelen találmánynál fölhasználandó anyagok tehát a következők: a) egyrészt: kalczium,stronczium,baryum, magnézium, beryllium, kadmium, aluminium, skandium, yttrium, lanthan, eer, didym, praszodym és neodym, terbium, kadolinium, erbium, ytterbium, szamarium, thorium és zirkonium és ezen fémek oxydjai, valamint sói. b) másrészt: vas, kobalt, nickel, chrom, molybdán, wolfram, uran, ruthenium, oszmium, rhodium, irídium, palladium, platina ill. ezen fémek oxydja, sói vagy kénvegyületei. Elegendő tehát az a) és b) alatt fölsorolt egy-egy anyagot összekeverni, hogy egy az elektromos áramot vezető testet kapjunk; megjegyzendő azonban, hogy a b) alatt fölsorolt anyagok közül azokat, melyek kisebb specificus vezető képességgel bírnak, nagy százalékos mennyiségben kell alkalmazni, hogy elegendően vezető testeket kapjunk. Egyebekben pedig a keverési arányok semmiképen sincsenek szűk határok közé szorítva. Általában elég az egyes anyagokat egyenlő részekben összekeverni. A szerint azonban, a mint az egyik vagy a másik anyagot túlsúlyban alkalmazzuk, az ömlesztési terméknek az elektromos áram befolyásaival ill. a fényívvel és a légköri levegővel szemben tanúsított sajátsága, vezető képessége és ellenálló képessége is módosulni fog. Minden egyes körülményt itt föl nem említhetünk, csak az jegyzendő meg, hogy az a) alatt fölsorolt anyag túlsúlya a vezető képesség csökkentését idézi elő. Ha tehát az ömlesztett folyós massza speczifikus ellenálló képességét csökkenteni akarjuk, akkor az a) alatt említett anyagok nagyobb mennyiségének alkalmazását kerülnünk kell. Megemlítendő még, hogy igen ajánlatos, ha az ömlesztendő anyagokat az ömlesztési folyamat megindítása előtt jól összekeverjük, mely czélból, azon esetben, ha az ömlesztési massza előállítására fémek használtatnak, czélszerű ezeket finom por alakjában alkalmazni és ezt a port a masszára fölhasznált többi anyaggal együtt jól összekeverni. Nagy hőmérsékletnek a keverékre való hosszabb behatása által a levegőnek szabad hozzáférése vagy oxygén bevezetése mellett a még fémes állapotban lévő részek oxydáltatnak. Az olvasztott folyós massza kihűlése után üvegszerű, kiválóan szilárd, igen nagy hőmérsékleteknek ellenálló masszát képez. Ezen masszát tetszésszerinti alakra hozhatjuk, ha azt finom porrá őrölve alkalmas kötő anyagokkal, mint gyantával, sziruppal, czukorral, czellulózeval stb. keverjük, a mikor is azt sajtolással hozzuk a használati alakra, mire az így nyert testeket légelzárás mellett karbonizáljuk.