23409. lajstromszámú szabadalom • Összetett fagerenda

Megjelent 1902. évi január hó 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 28409. szám. VIII/c. OSZTÁLY. Összetett fagerenda. HETZEB OTTÓ ASZTALOS WEIMABBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 julius hó 12-ike. Ha valamely fapadozattal ellátandó térben a tartók egymástóli távolsága nagyobb, s a szokásos mértéket túllépi, akkor a padozatot tartó gerendák a szokásos méretek mellett nem tehetők szabadon tartókká, mivel legtöbb esetben hiányzik a magasság, mely hordképességükhöz szükséges volna, s ennélfogva alátámasztást igényelnek. Eltekintve attól, hogy a gerendák alatt alkalmazott közvetlen alátámasztás a padló alatt esetleg lévő menyezetet fölülről megterheli, a mi, mint könnyen belátható, hátrányos, ilyen támaszok ott sem rendezhetők jól el, a hol a gerendáknak szabadon kellene feküdniök. Az olyan padozat, melynél a talapzat támasztó pontjai egymástól távol esnek, nagyon ingadozó s ezen körülmény a közbenső tartóknak a szükséges minimális keresztmetszeteken túl való megvastagítása által sem szüntethető meg. A jelen találmány tárgyát oly fagerenda képezi, melynek a talapzaton nyugvó része csekély magasságú, hordképessége ellenben nagy mérvű, s a padozat ingadozásait megakadályozza. Ilyen nagy hordképességű s a talapzatra csekély magassággal fölfekvő gerendát oly módon állítunk elő, hogy két, deszkából (szálfából) álló hevedert és egy ezek között elrendezett, középen megvastagított, s a gerenda teljes tartóhosszával egyenlő hosszaságú közbenső részt elválaszthatatlanul összekapcsolunk s egy íves tartóvá egyesítünk. Az új fagerenda néhány kiviteli alakját a mellékelt rajzlap tünteti föl. Az 1. és 2. ábrán látható gerenda egy fölső egyenes, s szálfából készült (a) hevederből s egy alsó parabolikus, szintén szálfából készült (b) hevederből áll. A két heveder a támaszokon találkozik egymással, melyeket a rajzon (t t) vastartók képviselnek. A két heveder közt fönmaradó térben a tartó teljes hosszával bíró közbenső (c) rész van elrendezve, mely a 2. ábra szerint két, fölül egyenes, alul parabolikusan lemetszett deszkadarabból, vagy a 3. ábra szerint csak egy ilyen deszkadarabból állhat. A két (a) és (b) heveder a (c) közbenső részekkel valamely ragasztó szer által hozható szilárd kapcsolatba, úgy hogy az egész mintegy egyetlen darabot képez, mivel az egyes fölületek nem tolhatók el egymáson. Ily módon nagy szilárdságú, s a támaszokra a lehető legcsekélyebb magassággal fekvő tartókat kapunk, melyeknek szilárdsága közepük felé folyton növekedik, s a mellett a famegtakarítás is igen tetemes az egyenlő hordképességű tömör fagerendákkal szemben.