23384. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló szerkezet vasúti járművekhez

_ 4 — eme tengelyekkel összekötött (29) karjait is ] fölemeljük, ennek következtében ezeket a tengelyeket és a (20) tengelyeket is elforgatjuk, ezek az utóbbiak az elreteszelő karokat magukkal viszik és azokról a fölűletekről, melyekre a jármüvek összekapcsolt állapotában ráfekszenek, leemelik. Ebben a pillanatban az (56) csapok az (54) rudakat és (53) karokat is magukkal viszik, a (49) csapok elzáródnak és az egyes részek oly helyzetbe jutnak, melyben a járműveket szét lehet kapcsolni. Ha a (37) fogantyúkat eleresztjük, az (55) hasíték lehetővé teszi, hogy a (19) kikapcsoló karok a kezdeti állásukba térjenek vissza és így a kapcsolást újból előkészítsék, de a (49) csapok ki nem nyílnak. Ha a kapcsolás megtörtént, a csapokat a (37) forgattyúknak újabb lefelé mozgatásával, mikor az (56) csapok az (55) hasítékok alsó végeibe ütköznek és így az (54) rudak és (53) karok a csapokat elforgatják — kinyitjuk. Megjegyezzük, hogy ennél a szerkezetnél mindkét jármű kapcsolószerkezetének elreteszelését meg kell ereszteni, mielőtt a járműveket szétkapcsolliatnók, ennek következtében az elreteszelt állapotban a kapcsolószerkezet kikapcsolódása kétszeresen meg van gátolva és azonkívül mind a két jármű vezetékének zárócsapját el kell zárni, mielőtt a járműveket szét lehetne kapcsolni és így meggátolhatjuk, hogy a vezetékből nyomás alatt álló folyadék elszálljon. A reteszek az elreteszelő állásból eltávolíthatók, ha a járműveket a kapcsolásra alkalmassá akarjuk tenni, azonkívül a holt mozgás, mely a kapcsolószerkezetben fölléphet, azt is meggátolja, hogy a kapcsolószerkezet akkor, mikor a kocsik nagy erővel egymásba ütköznek, megsérüljenek, amennyiben a (19) elreteszelő kar a (20) tengelye körűi annyira kitérhet, hogy7 a kapcsolópofák egymásba fogódzanak, anélkül azonban, hogy ennek következtében a mechanizmus megsérülhetne. A 12. ábrán látható kiviteli módozatnál a (28) tengelynek egy (57) karja van, mely egy tetszőleges és a működtetésre alkalmas ponton lehet elhelyezve, ebben az esetben ] a (34) tengely és ennek mellékes részei elmaradnak. A 11—14. és 16. ábrán ama berendezések láthatók, melyek az (58)-nál látható elektromos vezetékek kapcsolására szolgálnak; a rajzon hét ily vezeték van ábrázolva. Ezek a vezetékek egy alkalmas, hajlékony falú (59) burkolatba vannak zárva és (60) csapokkal összekötve, melyek ebonitból vagy más szigetelőből készült (61) burkolatba vannak zárva. A (60) csapok (62) rugók útján állanak a (63) kontaktusdarabokkal kapcsolatban, melyek lágy gummiból vagy más szigetelőből készült tömbbe vannak ágyazva és az (1) kapcsolófejben van megerősítve. A (63) kontaktusdarabok a kapcsolófejből némileg kiállanak és ha két kapcsolófej kerül egymással szembe és kapcsolódik egymással, a megfelelő kontaktusdarabok is szoros érintkezésbe jutnak, mit egyrészt a kontakusdarabokra ható (62) rugók idéznek elő mely nyomást másrészt pedig a fékvezeték okozta nyomás nagyobbíthatja, ha ez szükséges. Ezt a fékvezetéket a (61 64) tömbök között levő (65) csatorna képezi, mely a (49) csaptól a (64) tömb mögött megy át. A kapcsolófej a jármű alvázával csuklósan van összekötve és a kapcsolófejek viszonylagos elmozdulását megengedő tagok annak megfelelően képezhetők ki, amint azt az üzemviszonyok éppen megkövetelik és a kapcsolófejnek a jármű alvázával való kapcsolására bármely oly szerkezet használható, mely elég rugalmas és mely megengedi, hogy a kapcsolófej oldalirányban a kellő mértékben kitérjen, ezért a megrajzolt csuklós kapcsolat helyett más tetszőleges csuklós kapcsolatot is lehet alkalmazni. Világos, hogy a találmány tárgyát képező kapcsoló-szerkezet, az Egyesült-Államokban eddig használt kapcsolószerkezeteknél jóval előnyösebb. hogy mindama föltételeknek, melyeket a nyomás alatt álló folyadékot vezető vezetékek és az elektromos vezetékek önműködő kapcsolása és szétválasztása szempontjából támaszthatunk, teljesen megfelel, továbbá, hogy a nyomás alatt álló, folyadékokat vezető vezetőszakaszok nyitása