23375. lajstromszámú szabadalom • Szelencze por vagy pépalakú anyag kiadására

fölfelé mozgásánál azután a szelencze falán végbemenő súrlódás és a kilincsmű kikapcsolódása következtében állva marad. Mindkét elrendezésnél a dugattyú az időnként nyitott szelenczéből egy bizonyos adagot ad ki. A csatolt rajzon egy ilyen szelencze néhány kiviteli alakjában van ábrázolva nyitott és zárt helyzetben. Az 1. ábrán zárt, a 2. ábrán nyitott állapotban függélyes középmetszetben látható szelenczénél (a) a fölül esetleg nyitott szelencze, (b) az alsó nyílás, melyet a központi (d) orsón elrendezett, (c) záró közeggel zárhatunk el. A (k) csavarrúgó alúl a szelencze falához, fölül pedig a központi (d) orsón van megerősítve, úgy hogy a szelencze akkor, a mikor azt megfogjuk és a központi orsónak alúl kiálló végét valamely ellenálló fölülethez (asztalhoz, tányérhoz, lemezhez, csészéhez, vagy efféléhez) nyomjuk, a (k) rúg'ó ellenében lefelé nyomatik, miáltal a szelencze szájrésze és a (c) záróközeg közötti gyűrűalakú kifolyató keresztmetszet szabaddá válik és az anyag ezen a hézagon át kijuthat. Ezen mozgás közben a (k) rúgó kiterjedése által a szelencze falán lévő anyagot meglazította, úgy hogy ezen behatást az anyag kiömlése elősegít. A szelenczére kifejtett nyomás megszűntével a (k) rúgó összehúzódik és a szelenczét megemeli. Hogy az anyagra kifejtett nyomást nem annak kerületére, hanem az egész fölületre terjesszük ki, a szelenczében dugattyút rendezünk el. Egy ily szelenczét látunk a 3. ábrán zárt, a 4. ábrán pedig nyitott állásban, mindkét ábrán függélyes középmetszetben. A fölül zárt (a) szelencze alúl (b) nyílással bír, melyet az (e) rúgó hatása alatt álló központi (d) orsón elrendezett (c) záróközeg tart elzárva; az orsó egész hosszában vagy helyenként kerületi hornyokkal van ellátva. Az (a) orsón lazán ülő (f) dugattyú egy kilincsművel van ellátva, mely azt időnként az orsóval köti össze. A szelenczét következőképen működtetjük: Ha az (a) szelenczét kézzel megfogjuk és a (d) orsót kiálló végével valamely fölülethez nyomjuk, akkor a szelencze tokját az (e) rúgó összenyomása mellett lefelé toljuk, a mikor is a (c) zárótest a szelencze alsó kerületétől eltávozván, az anyag kibocsátására szolgáló nyílást teszi szabaddá. A szelenczének ezen mozgatása által annak következtében, hogy a dugattyú a szelencze belső falán súrlódik, az (f) dugattyút is lefelé mozgatjuk, a mit a kilincsmű, mely itt egy a dugattyúban kiképezett, fölfelé szélesedő üregben elrendezett golyóból áll, nem akadályoz meg. Ha a szelenczét ismét eleresztjük, akkor ez az (e) rúgó hatása alatt ismét fölfelé mozog. Ennél a mozgásnál a kilincsmű lép működésbe. A szelencze belső fala a dugatytyút a súrlódás által ugyan fölfelé igyekszik húzni, a golyó azonban az üreg szűk terében és az orsó egyik hornyába belefekszik, minek következtében a dugattyú alsó állásában marad és a szelencze fölfelé mozgása alatt anyagot bocsát ki mindaddig, míg az alsó nyílás teljesen el nem zárult. A szelencze tokjának eme fölfelé mozgásához tartozó kezdeti állást, melyben a dugattyú alsó nyugalmi helyzetében van, a 4. ábra láttatja. Lehet az orsót alkalmas helyeken (i) szárnyakkal is ellátnunk, melyek az anyag mozgásánál ennek föllazítását idézik elő. Az 5. és 6. ábrák egy módosított kiviteli alakot láttatnak. Itt a központi orsó mozdul el a szelenczetok ellenében. Ez esetben a (d) orsó lefelé mozgásánál és a szelenczének (b)-nél való nyitásánál a záró szerkezet az (f) dugattyút magával viszi, úgy hogy a szelencze nyitása alatt a dugattyú nyomása az anyagra hat. Az orsónak fölfelé való visszamenésénél a kilincsmű kikapcsolódik és a dugattyú a szelencze belső falával való súrlódás következtében alsó állásában marad. A 7. és 8. ábrában a szelencze kilincsművének több kiviteli alakja van föltüntetve; a 7. ábránál a (c) csappanó a (d) orsóval csuklósan van összekötve, úgy hogy ez az orsó mozgásával nyitódik és záródik.