23371. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés munka akkumulálására és visszanyerésére
vezettetik, hogy annak átadhassa az elpárologtatáshoz szükséges meleget. Az akkumulator tehát lényegében, mint az a szkematikus 1. ábrában föl van tüntetve, egy teljesen zárt és vizzel telt (1.) tartályba helyezett (2) kazánból áll. Ha az akkumulator teljesen meg van töltve, a kazán cseppfolyós ammoniakot az (1) tartány pedig közönséges vizet tartalmaz. Ha az akkumulator munkakészletét értékesíteni akarjuk, úgy a kazán (3) csőtoldatát egy gőzgép gőzbevezető nyílásával kötjük össze, az (1) tartány (4) csőtoldatát pedig ugyanazon gőzgép gőzkivezető nyílásával hozzuk összeköttetésbe. A kimerült akkumulator töltése az alább leírandó módon eszközlendő. A 2. ábrán a találmány tárgya példaképen automobilra alkalmazva van bemutatva. A mótor kettős működésű (5, 6) hengerrel bíró gőzgépből áll, mely 90° alatt fölékelt forgattyúk segélyével hat a (7) tengelyre. Mindegyik henger vezénylése két exczenter és egy-egy (8) koulissa segélyével történik. A koulissákat a (9) tengely körül forgó (10) emelő tartja. Ezen emelő vége a (11) fogas sektorral van ellátva, mely a (12) végtelen csavarral kapcsolódik, melyet a menetirány vagy az expansio megváltoztatására kézzel forgatnak. A (7) tengelyre a (13) fogaskerék van ékelve, mely a (14) fogaskerékkel kapcsolódik. Ez utóbbi differeneziális áttétel segélyével a (15, 16) és (17) konnexialis tengelyeket forgatja, melyek végükön a járművet mozgató (18) kereket hordják. Ezen gőzgépet a vízmentes ammoniak közönséges hőmérsékletének megfelelő gőznyomásával bíró ammoniakgáz hajtja. A (2) tartály tartalmazza a cseppfolyós ammoniakot és innen a (12) csöves kazánba ömlik, mely fölületi kondenzátor módjára van szerkesztve, s a hol elpárolog. Ezen kazán gyakorlatilag állandó hőmérsékleten tartatik a kazán csövei és az (1) tartály között föntartott vízáram által. Az (1) tartályt a 2. ábrán pontozott derékszögű négyszög jelzi. Az ammoniakgáznak a gépbe való áramlását a (20) csap segélyével szabályozhatjuk vagy elzárhatjuk. Az ammoniak (21, 22) csöveken át ömlik az (1) tartályba. A tartályban lévő víz elnyeli az ammoniakot és ezáltal meleg válik szabaddá, mely azonban a (19) kazán csöveinek falán át elvezettetik, illetőleg átadatik a vízmentes ammoniaknak. A (19) kazánt az (1) tartálylyai összekötő (23, 24) csövek egyike a tartály alsó, másika a tartály felső részébe nyílik, mint az a (3) ábrából látható, úgy hogy ezáltal állandó vízáramlás idéztetik elő, mint pl. egy thermo-siphonban. A (2) és (1) tartályok méretei úgy választandók meg, hogy az (1) tartályban foglalt víz a (2) tartályban lévő összes ammo niakot elnyelhesse anélkül, hogy az (1) tartályban uralkodó nyomás egy bizonyos értéket meghaladjon, mely érték alacsonyabb mint a cseppfolyós ammoniak gőznyomása ugyanazon hőmérséklet mellett és melyet előre megállapítunk. Természetes, hogy a 2. ábrán föltüntetett elrendezést csak példaképen írtuk le. Ugyanis a gőzgépet többszörös expansióval biró géppel helyettesíthetjük és tetszőleges vezérművel láthatjuk el, végűi minden további magyarázat nélkül világos, hogy a találmány tárgyát képező hajtórendszert közúti, vasúti vagy vizi járműre is alkalmazhatjuk. Ha az ammoniaktartály kiürült, azt ismét meg kell töltenünk és pedig oly módon, hogy az (1) tartály vizéből az általa elnyelt ammoniakot ismét elvonjuk s ezen folyamat megfelel a munkát végzett elektromos akkumulator töltési műveletének. Erre nézve két esetet kell szem előtt tartanunk. 1. Motorral rendelkezünk, melylyel munkát végezhetünk. Akkor ezen motorral egy (25) szivattyút működtetünk (3. ábra), melynek (26) szívószelepét egy hajlékony (27) cső segélyével a (2) tartálynak egy (28) csappal ellátott csőtoldatával kötjük össze, míg (29) nyomószelepét egy másik hajlékony (30) cső
