23355. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémszulfátoknak fémsulfidokból való előállítására
— 2 — folytán önmagától izzóvá válik. A kihűlt oxydált masszát vízzel kilugozzuk. Ily módon a fémek képződött szulfátjait oldatban kapjuk. Mágneskovandon kívül vasoxyd marad vissza. A fémszulfátokat a nyert oldatból kristályosítás útján nyerjük. A hozzáadott alkali sókat a masszának önoxydácziója előtt vízzel stb. való kezelése útján eltávolíthatjuk és ismét visszanyerhetjük. A vasmonoszulfidnak valamely két egyértékű fém, mint pld. réz, nikkel, zink jelenlétében való oxydacziójánál végbemenő vegyi folyamatot a következő képlet által tüntethetjük föl, a hol is (R) a két vegyértékű fémet jelenti: 2 Pe S + Fe4 S5 + 2S + RS + 140 = Fe2 03 (S08 )8 +PeA + R8 + 802 A képződött vasoxydszulfát a többi fémszulfidok jelenlétében és azon hőmérsékletnél, mely az oxydálási folyamat folytán a masszában keletkezik, elbomlik és SO,-nak a többi fémszulfidoknak való átadása mellett vasoxyd, kénessav és a masszában jelenlévő idegen anyagok szulfátja képződik. A folyamatot a következő képlettel tüntethetjük föl: Fea 0, (S03 )8 + 2R8 + 50 = Fe2 03 + 2 (RO S03 ) -i- 3 S02 Az eljárás foganatosítására vagy oly érczeket alkalmazunk, melyek eredetileg vasbi • szulfidtól mentesek és melyekhez ezen utóbbit pyritek és más hasonló anyagok alakjában adagoljuk, vagy pedig oly érczeket, melyek már természetüknél fogva tartalmaznak a többi fémszulfidokon kívül vasbiszulíidot. Hogy már most a kétvegyértékű fémek szulfátjait vastól mentesen kapjuk, szükséges, hogy a vas mennyiségét a többi fémekéhez oly arányba hozzuk, hogy a vassal összekötött kén az összes jelenlevő fémeknek szulfátokká való átalakíthatására elegendő legyen.A reakczió quantitativ lefolyású, ha a vas mennyisége a jelenlévő összes fémeknek szulfátokká való átalakítására elegendő, ha ellenben a vasmennyiség csekély, akkor a többi fémek egy része nem alakúi át szulfáttá, Ha tehát a földolgozandó érczben elegendő mennyiségű vaskéneg nincs jelen, akkor azt ahhoz vasdús szulfidércz alakjában hozzá kell adagolnunk. Ha ellen! ben a vastartalom túlnagy, akkor nem minj den képződött vasszulfát bontatik el, hanem ! a reakczió termékében vasszulfát marad ; vissza, mely a képződött fémszulfátokat ! tisztátalanokká teszi. Ez esetben vasmentes ! szulfidokat kell hozzá adagolnunk. Hogy az érczekben a vason kívül jelenlévő fémek szulfátjait vasmentesen nyerjük; lehetőleg be kell tartanunk azt a viszonyt, hogy 10 molekula vasbiszulfid essék 2 molekula fémszulfidra. Ezen viszony abból adódik ki, hogy a legkedvezőtlenebb esetben 5 molekula FeS2 -ből vasbiszulfidból 1 molekula vasmonoszulfid keletkezik. A fémszulfát képződésére szükséges, hogy 2 molekula vasmonoszulfid essék 2 molekula fémszulfidra. E viszonyokból adódik ki az a föntemlített viszony, mely szerint vasmentes fémszulfátok előállításánál 10 molekula vasbiszulfidra 2 molekula fémszulfidnak kell esnie. Az alkalipoiyszulfidokkal, illetőleg alkalimonoszulfiddal való kezelés az olvasztó tartályban és a későbbi önoxydáczió a levegőn oly módon történik, mint azt a vasoxydszulfát előállítására a 110681. és a 114392. számú német szabadalmak leírásai ismertetik. A fémszulfátokat az oxydált masszától vízzel való kilúgozás és a konczentrált oldatoknak kristályosítása által különítjük el. Az előzőkben megemlítettük, hogy a földolgozandó érezekhez bizonyos esetben vasmentes szulfidokat adunk, ez azonban nem föltétlenül szükséges, hogy vasmentes fémszulfátokat nyerjünk. A vasoxydszult'átnak tökéletes elbontását a fémszulfidok és a vasszulfid közti viszonynak föntemlített kielégítése nélkül is elérhetjük, ha az olvasztó tartályban az alkalipolyszulfiddal illetőleg az alkalimonoszulfiddal fölhevített masszát az önoxydácziónak elegendő ideig vetjük alá, Ha a fölhevített masszából az oxydáczió után kis próbát veszünk, könnyen megállapíthatjuk, hogy annak vízzel való kezelésénél a vasszulfát oldódik-e még. Ha oldódik, akkor az önoxydácziónak még tovább kell
