23309. lajstromszámú szabadalom • Áramfogyasztás mérő
— 2 — áramot kap, egy (8) elektromágneses relaisnek (9) kontaktuskarját éri, mely relais gerjesztetik és vashorgonya a (9, 10) kontaktuskarok közvetítésével a (4) hüvelyt és ezzel együtt a (2, 3) feszültségi horgonyt az elmúlt mérési időszak alatt megtett úttal, pl. 90° gyorsan visszaveti, mialatt a (12) kapcsolócsiga a (13) négyélű hasáb következő oldalának két esapszöge közé csappan ; a kővetkező mérési időszakban a (2, 3) mótorhorgonynak az (1) tengellyel és a 15 mágnesmezőben futó (14) féktömeggel való be- és kikapcsolási játéka ismétlődik, mivel a (2,3) horgony minden negyedkörmozgás végén a lendítő-, vagy a féktömegektől kikapcsoltatik és a (8) relais által a 90°-al visszadobatik, míg a (14) féktömeg eleven erejénél fogva a hajtóhorgony visszalokésének rövid | pillanata alatt tehetetlensége következtében > forgását addig folytatja, míg a rögtön ismét bekapcsolt horgony által újahb lökést kap. A polarizált vashorgony megerősbítésére az (5) gerjesztőtekercset czélszerűen szilárd (G) vasmaggal látjuk el. A (11) árambevezető spirálrúgó segédindítóerőűl is szolgál és a (21) tolóka által szabályozható ; ezen spirálrúgó ugyanis forgatólag hat a (2, 3) vashorgonyhoz tartozó (4) hüvelyre, melyre belső végével meg van erősítve. A szakaszos visszalökésnél ismét szabályszerűen feszíttetik. (Pl. 90°-al.) A (8) relais horgonya szakaszos gerjesztésénél azonkívül még egy kilincs és (16) kilincskerék közvetítésével a számláló szerkezet is működteti. A (9, 10) kontaktusoknak egymáson való csúszása által és a 9-nek 10-re gyakorolt nyomó hatása folytán állandóan biztos kontaktus jön létre. Néha előnyös a főáramkör mezejébe (17) egyoldalú vasmagot tenni, hatásosabb indítás végett, mivel ha nincs áram. a (17) vasdarab az alsó (3) horgonykarra húzólag hat, s azt föltartani igyekszik és az üres járatot meg- j akadályozza, ha azonban a (7) főáramkörű tekercsbe áram lép, akkor (17) polarizáltatik, azután a (3) horgonykart az egynemű polarizátió következtében taszítja, azaz hajtja. Az 5. ábra sematikusan tünteti föl az (5) mellékzárlatú tekercsnek és a (8) elektromágneses relais-nek kapcsolását a bekapcsolási ellentállásokkal együtt. A 3. és 4. ábra fogyasztásmérő egyszerűbb alakját mutatja, amennyiben a gerjesztő (5) feszűltségi-tekercs egyidejűleg mint elektromágneses relais is működik. Ezen kivitelnél az (5) feszültségi tekercs 6 vasmagja osztott A mérési időszak alatt egy a tekercs alsó végébe forgathatóan ágyazott (19) vashorgony egy rúgóerő ellenében a feszültségi áram által átfolyt (5) tekercsbe behúzatik, mi mellett (20) szögemeltyű karja (bal) végállását veszi föl. Bevégzett, körűlbelől 90°-nyi mérő periódus után a polarizált (2, 3) horgonnyal összekötött (10) kontaktuskar a (20) emeltyűkaron ülő (9) kontaktust éri. Ezáltal a feszültségi tekercselés rövidre záratik és a (19) vashorgony kiugrik, miáltal a (20, 9, 10) emeltyűk közvetítésével a polarizált (2, 3) feszültségi horgonyt összekötő hüvelyével együtt az (1) tengely körűi 90°-al visszaveti, mire ugyanezen játék ismét kezdődik. Mint látható, így az 1. és 2. ábrában külön elrendezett elektromágneses reiais működését a feszültségi tekercs veszi át. Diamagnetikus féktárcsa helyett a 3. és 4. ábrában csillapításra egy (18) vastárcsa van elrendezve, a hol permanens mágnes helyett az (5) feszültségi elektromágnes mezeje használtatik föl. E helyett alkalmas légcsillapítás is alkalmazható. Ekkor a visszatérésnél a tovább forgó tömegektől való mechanikus kikapcsolás nem szükségeltetik, hanem néha elegendő a hajtóhorgonynak a fékező erőtől való tehermentesítése, pl. csappantyúkkal vagy ehhez hasonlókkal. A 6. ábrában a (7) főáramkörmező az (5) feszültségi mezőben mozgó (2, 3) vashorgony polarizácziójára szolgál. A 7. és 9. ábrában a vashorgony és a feszültségi tekercs föl vannak cserélve, a mennyiben egy alkalmas (6) vasmag szilárdan áll. míg egy (5) feszültségi tekercs, melyhez két spirálrúgón át áram vezettetik, a főáramkör mezejében az odamenet alatt az energiafogyasztásnak megfelelő sebességgel, a féktömegekkel kapcsolva, a
