23268. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek fölaprítására
Megjelent 1902. évi január hó 13-án. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 282«». szám. XVIM. OSZTÁLYÉI] ár ás fémek fölaprítására BÜHNE FRIGYES VILMOS GYÁROS FREIBL’RGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 julius hó 8-ika. Eddig a fémeket zúzás.törés. őrlés stb. útján aprították föl. A jelen találmány tárgyát már most az eddigiektől teljesen eltérő eljárás képezi, melynek egyik fő előnye abban áll, hogy azzal a fémeket előzetesen meghatározott, tetszőleges alakú darabokká, még pedig akár finom szemcsékké, akar meghatározott harántmetszetű és hosszaságú nagyobb darabokká, akár pedig végtelen szálakká apríthatjuk. A találmány tárgyát képező eljárás abban áll. hogy a fölaprítandó fémen egy ennél keményebb és tölülétén tetszőleges alakú bevágásokkal vagy barázdákkal ellátott korongot vagy hengert erős nyomás közben végig gördítünk, mire aztán a lómén ez által létesített kiemelkedő részeket egy kés segélyével levágjuk, úgy hogy a korong, illetve henger bevágásainak alakja szerint szemcséket (fémport), tetszőleges hosszúságú és harántmetszetű darabokat, illetve forgácsokat vagy szálakat kapunk. A fölaprítás közben vagy a fémet, vagy pedig a korongot, illetve hengert és a kést mozgatjuk, mely mozgás akár forgó, akar egyenes vonalú lehet. A találmány tárgyát képező eljárás néhány foganatosítási módját a mellékelt rajz nyomán fogjuk leírni. Ha a fémet keskeny forgácsokká akarjuk aprítani, akkor az 1. ábrában fóltiiutetett korongot alkalmazzuk, mely az éles (a) bordákkal van ellátva. Ha ezen korongot a lágyabb fémhez szorítjuk, ekkor az utóbbin a korong bordáinak es bordaközeinek pontosan megfelelő mélyedések es emelkedések keletkeznek, mely utóbbiakat egy lajtos késsel levágjuk, miáltal a 1. ábrában fölriintetett alakkal biró. a korong bordaközeinek pontosan megfelelő forgácsokat kapjuk. A 3. ábrában föltüntetett korong alkalmazásánál. melynél a (c) bordák közötti ib) távolság valamivel nagyobb, a fémet a 4. ábrában föltiintetett alakkal bíró lemezkékké vághatjuk szét. Az ;'). ábrában föltüntetett korongnál a (ti) bordák között az (e) csúcsok vannak elrendezve. Ezen korong alkalmazásánál a (3. ábrában föltiintetett lemezeket vághatjuk, melyek egész hosszukban egyenlő távolságban át vannak lyukasztva. A 7. ábrában látható korong tőiül étén csupán kis csúcsok vannak kiképezve. Ezen korong alkalmazásával tehát a fémet porrá apríthatjuk, melynek finomsága a csúcsok nagyságától és egymástóli távolságától függ. A S. ábrán föltüntetett koronggal a femet a találmány tárgyát képező eljárás sze
