23190. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ingeknél a vászonnak az ingmell mellett való kitörését megakadályozó betét előállítására

Me&elent IÍM)2. évi j;muár lió 2-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATA L SZABADALMI LEIRAS 28190. szám. I/e. OSZTÁLY. Eljárás ingeknél a vászonnak az ingmell mellett való kitörését megakadályozó betét eló'állítására. FRISCH IGNÁCZ KERESKEDŐ BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 április hó 27-ike. Az ingek vászna, illetve anyaga a keményítés után való vasalás alkalmával, az ingmell két oldalánál, tudvalevőleg aránylag rövid idő alatt kitörik, illetve elszakad. Ennek megakadályozása végett eddigelé két oldalt az ingujj karöltőjéhez varrt, külön darabból készitett betéteket rendeztek el az ingmell mellett, hogy így az ing elejének azon része, mely a kitörés és elszakadás veszélyének leginkább ki van téve, kettős legyen. Ezen elrendezés mellett azonban, míg egyrészről a karöltőnél keletkező vastag szegély és a fölső izmoknál fekvő kettős vászon, illetve anyag a karok szabad mozgatását jelentékenyen akadályozzák, másrészt az eddig alkalmazott ily betétek előállítása költséges is volt, a mennyiben más czélokra gazdaságosabban fölhasználható anyagot kellett szétvagdalni kiszabásuk végett. A jelen találmány tárgyát képező eljárás szerint az említett hátrányok teljesen kiküszöböltetnek s egyszersmind az említett betétek előállítása lényegesen egyszerűbbé és olcsóbbá válik. A mellékelt rajzlapon az 1. ábra egy eddigelé használatos betéttel bíró ing elölnézete, a 2. és 3. ábrák a jelen találmánybeli eljárás segélyével készített betétekkel ellátott ing két különböző kiviteli alakjának hasonló nézete, végül a 4. ábra a találmánybeli eljárásnál követett munkafolyamat föltüntetésére szolgáló sematikus rajz. Mint az 1. ábrán látható, itt az (a) betétek úgy vannak a (b) ingmell két oldalánál elrendezve, hogy külső szélüknél hozzá vannak varrva a (c) karöltőkhöz. A jelen találmány szerint ellenben úgy járunk el, hogy miután az ingnek a 4. ábrán látható mellső része ki van szabva, annak közepénél x—x vonal irányában egy az ingmell hosszának megfelelő merőleges metszést s ennek alsó végénél az ingmell szélességének megfelelő vízszintes (d) metszést teszünk, erre az így kapott nyelveket (f) vonalak mentén belülre vagy kívülre visszahajlítjuk s még esetleg a szükséges szélesség létrehozatala végett belőlük egy-egy darabot, illetve szalagot lemetszvén, a visszahajlított nyelveket (h) széleiknél fogva hozzávarrjuk az ing mellső részéhez s a tulajdonképeni ingmellet, — mely rendesen különben is más anyagból szokott állani. — csak ezután varrjuk bele az így létrejött nyílásba. Az eljárásnak ezen foganatosításánál tehát