23165. lajstromszámú szabadalom • Tüzelő berendezés

— 2 — lásától a rostély közepe felé irányúinak. | A rostély középrészéhez a kerület felé lejtősen emelkedő (b2) oldalrészek csatlakoznak, melyeknek (b3) haránthasítékai vannak és melyek a középrésszel teknőszerü mélyedést képeznek, úgy hogy a kézzel vagy mechanikus úton a rostélyra dobott tüzelőanyag a rostély közepe felé mozog. A rostéllyal központosán, ennek föliilete fölött egy bizonyos magasságban az (E) légvezeték van elrendezve, mely legczélszerűbben át nem tört, üreges kúp gyanánt van kiképezve. Eme kúp külső fölülete és a lejtős rostély a tüzelőanyagot befogadó, gyűrűalakú teknőt képez. Mikor a levegő a tüzelőanyagon átmegy, ez a levegőben lévő oxygént leköti és a szén az oxygénnel szénoxydot képez. A tüzelés (Al) födele az (A) tűzhely faltól a (D) kamara felé körülbelül akkora szög alatt lejt, mint a (b) rostély. Az (e) kúp kiömlési vége legczélszerűbben hengeres, a (D) kamarába fölnyúlik és ebben egy megszűkülő (f) gyűrűs teret képez. Eme szűkület a gázok hőmérsékletét annyira fokozza, hogy a még le nem kötött oxygen és a keletkezett széndioxyd a füstgázokban lévő szénnel szénoxydot fog alkotni. Az átömlési körösztmetszetet alkalmas berendezés segélyével a szükségletnek megfelelően lehet szabályozni, így példáúl különböző átmérőjű vagy különböző hajlásszögű kúpok elhelyezése által. Ebből a czélból a kúpot több részből készítjük, mint az az 1. ábrán látható. Az átömlési keresztmetszet megváltoztatását a hajlásszög megváltoztatásával végezhetjük. Az üreges kúpon át a (D) kamarába jutott levegő mennyiségét egy legczélszerűbben kúpalakú (G) szelep segélyével szabályozhatjuk, mely szelepet egy függélyes irányban eltolható (g) szeleprúd segélyével lehet beállítani. A primér kamarában végbemenő részleges elégésből származó gázokat a megszűkülő (f) gyűrűs tér, mely az egyetlen kiömlési nyilast képezi, konczentrálja és a lejtős kemenczefödél és a kúpos légvezetőcső a közép felé eltereli. A gyűrűs átáramlási keresztmetszeten átáramló gázok az üreges kúpon bevezetett előmelegített levegővel találkoznak, ezzel bensőleg keverődnek és ily módon az elégéshez szükséges kedvező föltételeket létesítik. A szekundér kamarában fejlődött magas hőmérsékletű égésterményeket a tüzelésnek könnyen megsérülő részeitől elvezetjük, azonkívül pedig a füstöt az el nem égett és szikraképződésre okot adó szénrészekkel együtt elemésztjük, úgy hogy a tüzelőanyagot gyakorlatilag véve nem csak tökéletesen elégetjük és így tetemes megtakarítást biztosítunk, hanem egyúttal a kellemetlen füstképződést is meggátoljuk, a kazán gőzfejlesztő képességét pedig annak következtében, hogy a kazán fala és a füstcsövek kisebb mértékben avulnak, tetemesen fokozzuk. A rostély lejtős kiképzése következtében a tüzelőanyag a légvezeték felé mozog és ezt az egész hosszán tetemesen fölmelegíti, úgy hogy az átáramló levegő igen nagy mértékben előmelegítve jut a szekundér kamarába. Ennek az a következménye, hogy a levegő, mielőtt az az égéstermékekkel keverődnék, annyira fölmelegszik, hogy a benne lévő oxygén a primér kamarában fejlődött égéstermékekkel gyorsan egyesül. A gyakorlatban kitűnt, hogy a szekundér kamarába nagy mértékben előmelegítve beáramló levegő ebben a kamarában heves örvénylést idéz elő és a gázokat és levegőt annyira összekeveri, hogy tökéletes elégés mehessen végbe. Az üreges kúpon át bevezetett levegő mennyisége a primér kamarában fejlődött égéstermények mennyiségétől függ. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tüzelőberendezés, jellemezve egy primér elégési kamara és egy az előbbi fölött központosán elrendezett szekundér elégési kamara által, mely ucóbbiba a primér kamarán átnyúló, üreges kúpalakú, át nem tört falakkal bíró légvezeték torkollik. mely a légbeömlést szabályozó szeleppel van ellátva és melynek fölső kiváltható része a szekundér kamara falával