23136. lajstromszámú szabadalom • Függő pálya csuklósan kapcsolat sínekkel

— 4 -L Az említett 13. és 14. ábrákon azonkívül egyszersmind a sínsarúk függesztésének egy módja is be van mutatva, mely függesztés különösen olyan esetekben alkalmazható előnyösen, midőn a pálya lejtőssége vagy meredeksége folytán az (E) kengyelt nem szabad az előbbihez képest derékszögben elrendezni. Ez esetben ugyanis az említett kengyel a (J) csavarorsó segélyével közelebb helyeztetik a (H3) vagy (H4^ sínsarú közepéhez, míg az (N), ill. (NI) fúrat arra szolgál, hogy a kengyel szükség esetén az (15), ill. (17) sínekhez szilárdan hozzákapcsolható legyen, miután a szükséges állásba hozatott és a (J) csavarorsó fölött merőlegesen áll, mely utóbbit ekkor megszorítjuk. Egy második (Jl) csavarorsó a sinsarúnak az (15), ill. (17) sínhez való kapcsolására szolgál. A 7. és 8., valamint a 11—14. ábrák a pálya egyes tagjainak azon állását mutatják, midőn azok üresen állanak, vagyis nincsenek megterhelve, míg ellenben a 4—5., valamint a 9. és 10. ábrák azon helyzetet tüntetik föl, a mikor a pálya meg van terhelve, azaz midőn rajta jármű gördül végig. A 4—14. ábrákon bemutatott részletrajzokból valamint a 3. ábrán bemutatott összelrendezésből az is kitűnik, hogy midőn a pálya üresen áll, vagyis nincs megterhelve, a (B) kábel, mely a tulajdonképeni tartó alkatrészt képezi, jobban kiemelkedik és eközben. mint a 3. ábrabeli pontozott vonalak mutatják, fölemelve tartja az (I) síneket is, úgy hogy az egyes szakaszokból s az ezeknek biztos összekapcsolására szolgáló és a 7., 8., valamint a 11—14. ábrákon bemutatott kapcsolórészekből összetett pálya egy konvex körivet képez, míg ellenben a (G) járműnek vagy megfelelő súllyal bíró gördülő tehernek áthaladása alkalmával, a kábelnek egyidejű lehajlása és esetleges megnyúlása mellett az egész pálya lenyomatik s ennek eredménye az, hogy a futósinek is sülyednek és eközben oly módon rövidülnek meg, hogy egyik támaszbaktól a másikig fokozatosan és egymás után a 4., 6, ill. a 9. és 10. ábrán látható állást veszik töl, vagyis a 3. ábrának alsó fővonalát követik, a mely azonban nem egy egyidejűleg föllépő állást, hanem az egyes sínszakaszok által egymás után elfoglalt állást ábrázol. A jármüvek mozgatására szolgáló eszköz, ill. erő semmiféle megszorításnak sincs alávetve, a mennyiben azok úgy saját súlyuknak hatása alatt, mint állatok által vontatva mozoghatnak vagy esetleg kézi erővel is tolhatók vagy esetleg valamely alkalmas mótor közvetítésével mechanikai úton is üzemben tarthatók és az oda és visszahaladásra igen könnyen elrendezhető kettős vágány is, mely esetben végtelen vonókötél is alkalmazást találhat. A pályának egyes szakaszait egymással összekapcsoló görbék igen könnyen képezhetők, mint ez a 2. ábrán látható, még pedig legczélszerűbben oly módon, hogy a főtámaszbakok mellett elől és hátúi közbenső támaszokat vagy bakokat rendezünk el és ezen helyeken megfelelően meggörbített síndarabokat illesztünk be a vágányba. A váltók, pályakeresztezések stb. ugyanazok lehetnek, mint egyéb ismert függő pályáknál. A leírásban eddigelé mindig csak egyszerű sínszálakról tettünk említést, azonban a dolog természetében fekszik, hogy a találmánybeli függőpályánál akár kettős nyomkarimával bíró sinek, akár egymástól teljesen elkülönített sinek alkalmazhatók, mely esetben a pálya kettős, hármas stb. vágánynyal bírhat. A 15—17. ábrákon ily esetekben legczélszerűbben alkalmazható néhány elrendezés van bemutatva. Ekkor természetesen az egyetlen vágánnyal bíró pályához való kengyel nem alkalmazható és a merőlegesen álló függesztőrudak alsó vége közvetetlenül a pálya tengelyében van megerősítve, mint ez az említett ábrákon (C2 C3 C4)-nél látható, ha csak nem forog fön annak szüksége, hogy minden egyes vágányt egy-egy különálló kábelre kell fölfüggeszteni, mely esetben természetesen mindazon alkatrészek, a melyek az egyetlen vágány| nyal bíró pályához szükségesek, ugyanany| nyiszor veendők, mint a hány különálló ! kábel, ill. vágány építtetik.