23134. lajstromszámú szabadalom • Szekrényzár és eljárás annak megerősítésére

— 2 -L a (Ifi) akasztóba erősített s a zár födél (20) peczkéhez támaszkodó (21) rúgó hatása alatt azon kimetszésekben rögzíttetik. A zárkerék (22, 23) kivágásai a kulcs szakállának befogadására szolgálnak, míg az (1) zárfödélből kiálló (24) peezek a kulcs szárának üregébe nyomul. A zár működése most már a következő. Az 1- ábra a zárt kinyitva ábrázolja, hol a (16) akasztó (17) foga a (6) zárkerék (19) kimetszésében nyugszik, míg a (9, 10) csapok a (11, 12) hasítékoknak egymás felé fordított végeiben foglalnak helyet. Ha most a kulcsot a 2. ábrán látható nyíl irányában elforgatjuk, annak szakálla a zárkerék (22) kivágásába kapaszkodik, s az akasztó (18) karjára nyomást gyakorolva, az akasztó (17) fogát a (21) rúgó hatása ellenében a (19) kimetszésből kiemeli, s a zárkereket addig forgatja el, míg a kulcs szakálla a (22) kivágást elhagyja. Ezen pillanatban a (17) fog a (21) rúgó hatása alatt a zárkerék legközelebbi (19') kimetszésébe ugrik be, s azt rögzíti. A 3. ábra azon helyzetet tünteti föl. hol a kulcs egyszer van elforgatva, vagyis a (7, 8) karok a zárkerék elfordulása következtében a (11, 12) vezető hasítékok mentén egymástól eltávolodnak, s ezáltal a (13) tolóreteszeknek a zárlemezekbe való részleges benyomulását idézték elő. A kulcsot a 2. ábrán látható nyíl irányában még egyszer elforgatva, a kulcs szakálla a zárkerék (23) kivágásába kapaszkodik, amikor is az előbbi folyamat újból ismétlődik, a midőn a kulcs szakálla a (23) kivágást elhagyja, az akasztó (17) foga a zárkerék (19") kimetszésébe fog beugrani. Ezen helyzetet a 4. ábra tünteti föl, hol a zárás már teljes, vagyis a (7, 8) karok kinyújtott helyzetet foglalnak el, melyben a (13) tolóreteszek a lehető legnagyobb elmozdulást szenvedték. A zár kinyitásánál ugyanezen folyamat ismétlődik, csakhogy megfordított sorrendben. A találmány tárgya, mint az 1. és 6. ábra mutatja, úgy bevésett, mint fölszögezett zár gyanánt is alkalmazható. Az első esetben a zár megerősítése úgy történik, hogy a szekrényajtóba egy központi fúró segélyével egy (27) lyukat fúrunk, melybe a zárat (3) fedőlapjával befelé fordítva beillesztjük, s az (1) zárfödél (2) lyukain keresztül hatoló szögek vagy csavarok seglyével az ajtón megerősítjük. Ezen esetben czélszerű a zárfödélre egy azt elfödő s sárgarézbádogból vagy más alkalmas anyagból készült második (25) lemezt helyezni, mely a (13) tolóreteszek vezetése végett (26) csatornávan ellátva (8. ábra). Ha a találmány tárgyát fölszögezett zár gyanánt akarjuk alkalmazni (6. ábra), akkor megerősítése úgy történik, hogy a zárat, kerek födőlapjával fölfelé fordítva, az ajtó belső oldalára szögezzük vagy csavaroljuk, a mikor a födőlapra valamely, a zár szerkezetét eltakaró díszítmény, pl. oroszlánfej vagy hasonló alkalmaztatik. Az előbbiekben ismertetett eljárás, mely abban áll, hogy a zárnak az ajtóban való megerősítésére abban egy lyukat fúrunk, más szerkezetű szekrényzáraknál is alkalmazható, a magában véve szintén tárgyát képezi jelen találmánynak. Ezen egyszerű eljárás az ajtónak eddig alkalmazott kivésésével szemben azon lényeges előnnyel bír, hogy a zár fölerősítése igen rövid idő alatt s jóval csekélyebb munkával eszközölhető. Megjegyezzük még, hogy a (3) födőlapnak, mint a 2. ábrán látható pontozott vonalak mutatják, megfelelő bevágások létesítése által tetszőleges alak adható, mely az esetleg alkalmazott díszítmények szerint módosul. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szekrényzár, jellemezve a kulcs szakállának, valamint az akasztónak befogadására szolgáló (22, 23), illetve (19,19', 19") kivágásokkal ellátott s csuklós karok segélyével a tolóreteszekkel összekapcsolt (6) zárkerék, továbbá egy (16) kétkarú akasztó által, melynek egyik karja a (19, 19', 19") kivágásokba beugró foggal van ellátva, másik karja pedig a kulcs szakállát befogadó kivágások fölé fekszik, s a kulcs szakálla által egy rúgó hatása ellenében lefelé nyomja, az akasztó kikapcsolását idézi elő. s ez által a zárkerék elforgását megengedi, a hol a zár