23099. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ólomszuperoxid elektrolytikus előállítására

Megjelent 1901. évi deczember lió 17-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 23099. szám. VIIII OSZTÁLY. Eljárás ólomszuperoxyd elektrolytikus előállítására. CHEMISCHE FABRIK GRIESHEIN-ELEKTRON GYÁRI CZÉG M/M

FRANKFURTBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 junius hó 21-ike. Jelen eljárás szerint az ólomoxydot (ólomgelét, minium stb.) közvetlenül ólomszuperoxyddá alakítjuk át. Ez az átalakulás valamely alkáli- vagy alkáliföldchloridjának konczentrált oldatában megy végbe, melyben az ólomoxydot emuigáljuk és melyet egy oldhatatlan anóda (platina, szén stb.) és tetszőleges anyagból való katóda segítségével, mely czélszerűen pergamentpapirossal. vagy tömör szövettel bevont keretben van elhelyezve, vagy pedig diafragma segítségével van az anódától elválasztva, körülbelül 3 Volt és megfelelő áramerősség mellett elektrolyzálunk. Az anódán a chlór nyomai sem fejlődnek, míg a katódán élénk hydrogénfejlődés megy végbe, a nélkül, hogy említésre méltó mennyiségű szivacsos ólom válnék ki. Az állandó mozgásban tartott ólomoxyd lassanként megbarnul és az elektrolyzis vége felé feketésbarna színt vesz föl. Az ólomoxydnak szuperoxyddá való átalakulása az áramerősségnek megfelelően az oxydáczióra számított idő alatt quantitative megy végbe. A reakczió idejének megrövidítése által könnyen lehetséges a reakeziótermék szuperoxydtartalmát tetszés szerint szabályozni, a mi nem lényegtelen tekintettel arra, hogy a gyufagyárosok a 80°/o-os óloraszuperoxydot keresik. Az ólomoxydnak szuperoxyddá való átalakulásánál végbemenő folyamat következőképen magyarázható meg: Minthogy ismeretes, hogy az alchlórossavas sók az ólomoxydot csak igen tökéletlenül oxydálják szuperoxyddá, ennélfogva föltehető, hogy ezen elektrolytikus eljárásnál a képződő alchlórossavas só nem hat közvetlen az emulzióban lévő ólomoxydra, hanem ólomoxydalkálira Pb<Q ^ melynek közbevetőleg képződnie és oldatba mennie kell. Ebben rejlik egyszersmind az a nagy előny, melyet ez az eljárás a többiekkel szemben nyújt. A régebbi eljárások szerint ugyanis miudig valamely ólomsónak és alchlórossavas sóknak oldatban kellett egymásra hatniok, hogy nagyszázalékos szuperoxydot kapjunk, nevezetesen vagy ólomchloridot vagy eczetsavas ólmot használtak. Jelen eljárásnál azonban a külön végzendő oldási művelet, pl. eczetsavval vagy sósavval, szükségtelen, mert az ezen elektrolytikus folyamatnál mindig csak csekély mennyiségben jelenlevő alkáli megfelelő mennyiségű ólomoxydot old, melyet