23093. lajstromszámú szabadalom • Újítás lemezes villámhárítókon és eljárás ezek elektródáinak beállítására

Megjelent 1901. évi tleczember lió 16-án. MAGY ig^ KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 23098. szám. vil'j. OSZTÁLY. Újítás lemezes villámhárítókon és eljárás ezek elektródáinak beállítására. SIEMENS ÉS HALSKE RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CZÉG BERLINBEN, BÉCSBEN ÉS BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 május hó 14-ike. A lemezes villámhárítók előállításánál eddig követett eljárásnál az elektródáknak pontosan meghatározott, egyenletes távolságban való elhelyezése, — mi a villámhárító működésének biztosítása czéljából okvetlenül szükséges, — nehézségekbe ütközik. A találmány szerint ez a művelet rendkívül egyszerűen és biztosan végezhető. Hogy az alkalmas módon, egymástól a kellő távolságban beállított két elektróda között ezt a távolságot biztosítsuk, egy megmerevedő anyagot használunk, melyet képlékeny vagy csöppfolyós állapotban visszük a kapcsolási helyek között lévő térbe, hol az ezekhez hozzáülik és ép oly vastagságú réteget alkot, a minő az elektródák egymástól való távolságának megfelel, megmerevedése után pedig eme vastagságát megtartja és így a lemezek között a kellő távolság fenmaradását biztosítja. Erre a czélra előnyösen ragasztóanyag (sellak. enyv stb.) használható, mely egyúttal a két lemez kapcsolására is szolgál. Lehetne azonban erre a czélra más, megmerevedő, de nem ragasztóanyagot is alkalmazni, csakhogy ebben az esetben a lemezeket más úton kellene egymással összekapcsolni, ép úgy, -mint az eddig is történt. A használt anyagnak nem kell szigetelő anyagnak lennie, mert a szigetelésre csillámlemez vagy más hasonló lemez is szolgálhat, mely a közbeöntött anyagot két rétegre osztja. Ha szigetelő anyagot használunk, a csillámlemez alkalmazása fölösleges, de hogy a szigetelés megbízhatóbbá váljék, a csillámból vagy más szigetelő anyagból készült lemez ebben az esetben is alkalmazható. Igen előnyös, ha az egyik vagy másik elektródát ama ponton, hol a szigetelő közbeeső réteg belső szélei fekszenek, aránylag mély hornyokat képezünk ki, úgy hogy a szigetelőlemez belső szélei egy vagy két oldalt szabadon feküdjenek. Ennek követ keztében az a fölület, melyen a szigetelést megrontó porréteg lerakodik, nagyobb, tehát a porréteg ellenállása is nagyobb, mint előbb, minthogy nem csak a lemez vastagsági föliilete, hanem ezenkívül még két oldalt és egy-egy keskeny csík fekszik szabadon. A csatolt rajzon a találmány két kiviteli módozata látható. Az 1. ábrán látható kiviteli módozatnál mindkét (a) és (b) lemez hornyokkal vau ellátva, a képlékeny (d) anyag pedig szige! telés gyanánt szolgál és belső szélével