23074. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémbismuth előállítására, bismuhth sulfid tartalmú érczeknek nedves úton való földolgozásával
— 2 — impregnált tölgy- vagy bükkfából késztilt és kívül kenczefestékkel bemázolt kádakban történik úgy, hogy a hígított sósavat az első kádban foglalt, ehlórozott illetőleg oxydált érczekre öntjük és megfelelő idő múlva egyszerű, részben gummi-, részben üvegcsőből álló szivornya segélyével kézi vödrökbe lehuzzuk és a második kádban foglalt érczekre öntjük. Az első kádba ezután ismét friss hígított sósavat öntünk, azt bizonyos idő múlva lecsapoljuk és a második kádba öntjük, melyből az előbb fölöntött oldatot megelőzőleg a harmadik kádba öntöttük, s így tovább. A friss lúgzó víz (hígított sósav) tehát mindig az első, már majdnem teljesen kilúgozott érczet tartalmazó kádba jön, míg az utolsó kádból lecsapolt, már majdnem teljesen konczentrált oldatot a további földolgozásnak vetjük alá, mely czélból azt teljes saturálás végett friss, lúgozatlan érczre öntjük és néhányszor fölkavarva némi ülepedés után lecsapoljuk. Az érczet lúgozás közben a lúgozó kádakban tölgyfából készült és kenczével impregnált lapátok segélyével folytonosan kavarni kell. A lúgozás következtében az érczekben foglalt összes bizmut, réz és az esetleges ólom és ezüst egy része oldatba megy át. Ezen oldatból már most a chlórezüstöt fémrézzel csaphatjuk ki, mely czélra a jelen eljárásnál nyert, alább említett rézport használhatjuk föl. Az ily módon kiválasztott ezüstöt azután értékesítjük. A bizmutot ezen oldatból, mint föntebb említettük, vízzel bizmutoxychlorid (Bi 0 Cl) alakjában csapjuk ki. Ez fehér csapadékot ad, melyet a magával ragadt egyéb fémchloridoktól meg kell tisztítanunk. E czélból a csapadékot szárítjuk és hígított sósavban föloldjuk, mire vízzel újból kicsapjuk. Ezen művelet többszöri ismétlése után a tisztátlanságok végre elenyésző csekély mennyiségben maradnak vissza. Az ekként megtisztított bizmutoxyclilorydot ezután újból sósavval föloldjuk és belőle fémvassal a bizmutot czementpor alakjában kiválasztjuk. E czementet most aczélból öntött, apró tégelyalakú, folytonosan működő pestekben, a minőt a melj lékelt rajz mutat, körülbelül 600° C. hőmérsék mellett megömlesztve nyerjük a teljesen tiszta, arzén- és ezüstmentes fémbizmutot. A jelen eljárással a mostani bizmutárak mellett még a 0-7% bizmuttartalmú érezek | is gazdaságosan földolgazhatók, míg ellen! ben az éreznek az eddigi módon, tehát ol: vasztás útján való földolgozása 4°/0 nál ki-I sebb bizmuttartalom mellett már nem lehet j jövedelmező. | A bizmutoxychloridnak a lúgból való j föntemlített kicsapása után visszamaradó j oldatból a benne foglalt rezet fémvassal J lehet kicsapni. Az így nyert rézport a föntemlített eziist-kicsapásra használhatjuk föl. A réz kicsapása után visszamaradó vaschlorürtalmű véglúg pedig, mint szintén említve lett, a nyers érczeknek a 2. pont alatt ismertetett chlórozásra használható föl. A mellékelt rajz egy föntebb említett bizmut-czement megömlesztésére alkalmas, folytonosan működő olvasztótégely-pestet ábrázol és pedig: 1. ábra annak függélyes metszete, 2. ábra az 1. ábrára merőleges függélyes metszetének egy részlete, végre 3. ábra az emeltyűs tégely elzáró készülék fölülnézete. A jelen olvasztó-tégely-pest lényegében egy tölcséralakú öntött aczél (a) tégelyből áll, mely egy (b) aczél-födővel van lefödve. A (b) födő egy (c) adagoló nyílással bír, mely ideiglenesen egy (d) grafit-födéllel födhető le. Az (a) olvasztótégely egy (e) hevederrel (tégelypaddal) vau alátámasztva és (f) rostéllyal körülvéve, mely utóbbira a két oldalt elrendezett lejtős (g) nyílásokon át (2. ábra) a tüzelésre használt faszéntörmelék (általában bármely csekély értkü tüzelő anyag) dobatik. Az (a) tégely feneke egy (h) furattal van ellátva, melyhez egy a tégely lábába becsavart (i) cső csatlakozik Ezen (i) cső egy reáhúzott (j) csővel áll kapcsolatban, mely egy az ömlesztett bizmut fölvételére szolgáló gyűjtőtálba vezet.