23073. lajstromszámú szabadalom • Sófőző eljárás
Megjelent 1901. évi deczember lió 16-án. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 28078. szám. Xíl/e. OSZTÁLYSófőző eljárás. PEREZ Y GUTIERREZ FERENCZ MAGÁNZÓ CABEZON DE LA SALBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 junius hó 14-ike. A találmány tárgyát képező sófőző eljárás különösen oly művekben alkalmazható előnyösen, melyek a sóié befőzését tüzelőanyag fogyasztásával végzik, mint az angol, franczia, német, osztrák és magyar művek. A sóié földolgozása ugyanis leginkább két eljárás szerint történik, nevezetesen oly művek, melyek éghajlati viszonyai a külső hőmérséklet fölhasználását megengedik, a sóiét nyitott gyűjtőtavakban vagy tartályokban a szabad levegőn párologtatják be, míg más művek, melyeknél ez lehetetlen, a befőzést falazott kemenczék alkalmazásával, nyitott, sekély vasedényekben végzik, gon- j doskodva arról, hogy a használt kemenczék szerkezetük következtében a bennök keringő fölmelegített levegő hőmennyiségének lehetőleg kedvező kihasználását engedjék meg. Az első sorban említett eljárás természe- \ tesen a legolcsóbb, míg a második eljárás költségeinek megítélésére csak azt említjük föl, hogy a telített oldatok földolgozása esetében a termelt száraz só mennyisége a szokásos minőségű kőszén fölhasznált mennyisége sűlyanak kétszerese. A következőkben leírandó eljárás a föntebb jelzett eljárásoktól eltér és lényegében véve a következő: Zárt edénybe, mely egy bizonyos menynyiségű sólével van töltve, a sóié mennyinyiségének megfelelően megválasztott menynyiségű és nyomású gőzt vezetünk be. A gőz ezt a sóiét fölforralja, azonkívül egy részét el is párologtatja és az így keletkezett gőzt egy második, ugyancsak zárt és a kellő mennyiségű sólével telt tartályba vezetjük, hol a gőz a sóiét ugyancsak fölforralja. A keletkezett gőzt egy harmadik ugyancsak zárt és sólével telt tartályba vezetjük, az ebben fejlődött gőzt pedig kondenzátorba vezetjük át, ha a keletkezett gőz oly kis nyomású volna, hogy egy negyedik tartályban az ebben lévő sóiét többé föl nem forralhatná. Egyszóval az eljárás lényege abban áll, hogy két, három, négy vagy több sóiét tartalmazó tartályt összekapcsolva, az elsőbe friss gőzt vezetünk és a következő tartályokba a közvetlenül megelőző tartályban fejlődött gőzt vezetjük be, végül pedig, ha a fejlődött gőz nyomása oly csekély, hogy az egy ujabb tartály tartalmát föl nem hevítheti, ezt a gőzt kondenzátorba vezetjük át. A kondenzálásra előnyösen ugyancsak sóiét használhatunk és az így előmelegített sóiét a főzőtartályok táplálására hasznosítjuk.
