23049. lajstromszámú szabadalom • Szigetelő tartók vagy magok rheostatok, elektromos fűtő vagy hasonló szerkezete számára

Megjelent 1901. évi deczember hó 9-én. MAGY. SZABADALMI kir. HIVATAL SZABADALMI LÉTRÁS 23049. szám. Vll/j. OSZTÁLY. Szigetelő tartók vagy magok rheostatok, elektromos fűtő- vagy hasonló szerkezetek számára. ERIE EXPLORATION COMPANY CZÉG DOVERBEN (É. A. E. Á.). A szabadalom bejelentésének napja 1901 márczius hó 18-ika. A jelen találmány tárgyát rheostatok, elektromos fűtőtestek vagy hasonló szerkezetek szigetelő tartója vagy magja képezi, mely oly módon van kiképezve, hogy azon valamely elektromos vezetőt akként rendezhetünk el és erősíthetünk meg, hogy ermek egyes részei egymást nem érintik, hanem egymástól alkalmas távolságban fekszenek. Minden szigetelő test egy-egy normálegj-séget, vagy elemet képez és tetszőleges ily számú elemet egyesíthetünk egymással külömböző elrendezésben, oly czélból, hogy bármely tetszőleges ellenállású és a legkülönfélébb czélokra szolgáló rheostatot vagy fűtőtestet állíthassunk elő. A csatolt rajzokon a jelen találmány tárgyát képező tartó egynehány oly berendezéssel kapcsolatban van ábrázolva, melynél az alkalmazást talál. Az 1. ábra a leginkább használatos alak axonométrikus képét ábrázolja. A 2. ábra ugyannak elölnézete. A 3., 4. és 5. ábrák pedig a tartó oldal-és fülűinézetét, Illetőleg horizontális metszetét tüntetik föl. A 6—9. ábrák több tartónak különböző összetételét láttatják. A 10. és 11. ábrák egy, illetőleg több egyesített elemnek vagy normál rheostatnak illetőleg fűtőtestnek axonométrikus képét ábrázolja. A 12. ábra egy ventilátor körűi elrendezett több tartóból álló fűtőberendezésnek fölűlnézete. A 13. ábra pedig ugyanannak oldalnézete a védő szerkezet levétele mellett. Mindegyik tartó a czélszerűen négyszögletes és tetszőleges hosszaságú, szélességű és vastagságú (1) főrészből áll, melynek (2 3) hosszélei, mint az az 5. ábrán vau föltüntetve, szögletesek vagy kerekdedek lehetnek. A csík egyik vagy mindkét oldalán, mint az a rajzon ábrázolva van, egy vagy töbl) (4) kiugrás van akként elrendezve, hogy az egyes kiugrások között megfelelő közbenső (5) terek maradnak mégoly czélból, hogy az elektromos vezeték tekercseléseit befogadják. Az (1) főrész egyik végén a (6) talpazattal van ellátva, mely a tartó széles oldalán (7, 7a) toldatokkal, keskeny oldalán pedig (8, 8a) toldatokkal van ellátva, mely utóbbiak közül az egyik a (9) eresztékkel, a másik pedig a (9a) eresztékággyal van ellátva. A (7, 7a) toldatok azonkívül még V-alakú (10, 10a, 10b és 10c) bevágásokkal