23009. lajstromszámú szabadalom • Javítások czipőtalpakon

21. ábra a 20. ábrának (Q—R) vonala , szerint vett keresztmetszetét, a 22. ábra a 23. ábrán látható saroknak az (S—T) vonal szerint vett keresztmetszetét és a 23. ábra a 22. ábrához tartozó fölülnézetét mutatja. Az (a) fölső bőr és (b) belső talp az ismert módon van kiképezve. A találmánynak lényege egy (c) köztalp és egy (a) külső talp oly módon való elrendezésében rejlik, hogy ez utóbbi az elsőn csúszhatik és azon erősen tartható. Ugyanazt az elvet alkalmazzuk a saroknál is és a talpnak egy része oly módon helyezhető a sarok alá, ill. a sarokba, hogy a talp biztosabban tartson. Az (o) sarokrésszel ellátott (a) köztalp a 4. és 15. ábrákon hosszmetszetben látható. A talp egyetlen egy darab bőrből vagy más anyagból (4. ábra) vagy két (c, 1) bőrrétegből, vagy egy bőr- és egy parafarétegből, vagy pedig fémből vagy ehez hasonló anyagból készül. Ha a (c) talp egyetlen egy darabból áll (4. ábra), a (k) szél képezése czéljából a kerületnek (h)-tól (i)-ig eső részét levágjuk, azonkívül még egy másik részt is vágunk ki a (e) talp alsó feléből, hogy a (j) kivágás, ill. horony képződhessék és a (k) szél a (c) talp többi részén túlérjen. Ha azonban a talp két részből áll, a fölső réteget valamivel nagyobbra szabjuk, mint az alsót, hogy a (k) szél a (j) szélen túlterjedjen. E talppal összekötött sarokrészt a következő módon képezzük ki: Mindenekelőtt egy köralakú (n) bőrdarabot erősítünk a (c), ill. (1) talpra oly módon, hogy belül egy (r) tér maradjon szabadon (7. ábra). Az (n) bőrre egy ezen a (p) szélekkel túlterjedő (o) lemez van oly módon elhelyezve, hogy a (p) lemez és (c) talp között egy (q) horony képződik. A külső talp három rétegből áll, t. i. a TÖISŐ (e) talpból és a közepén különbözően kivágott két (v) és (x) talpból. A középső (v) réteget valamivel nagyobb mértékben vágjuk ki, mint az alsó (x) réteget, úgy hogy egy (w) horony képződjék. A fölső (e) réteget két (t) és (u) támasztó fölülettel és egy (s) nyújtvánnyal látjuk el. Hogy a külső talpat a belső talpon megerősíthessük, az utóbbit az előbbin csak oly módon el kell tolni, hogy a (k) szél a (w) horonyba feküdjék és a (j) szél az (x) szélbe fogódzék. Ily módon a külső talp a (k) szél segítségével a belső talpon megerősíthető. A külső (e) talp (s) nyújtványa a sarok alatt lévő (r) üregbe tolható és azt ott az (o) lemez rögzíti. Nehéz talpaknál a (c) köztalpot egy hoszszanti (m) horonnyal (4. ábra) és a külső (e) talpot egy (2) fecskefarkkal látjuk el, minek következtében a külső és belső talp között lévő kapcsolat biztosabban tart. Midőn a külső talpat hosszirányban eltoljuk, a (2) darab (8. ábra) az (m) horonyba fogódzik; ennek következtében mindkét talp teljesen biztosan kapcsolódik egymásba. Az (e) talp (s) nyújtványa helyett a talpnak a 9. ábrán látható alakot is adhatjuk és abból egy belső (7) részt távolíthatunk el. Ez esetben a saroknak (n) rétegét vastagabbra kell készíteni, hogy a sarok a talpon csúszhassék és hogy továbbá a (2) szél az (nj részt körülvehesse. A levehető sarok épen úgy van összetéve, mint a talp és egy levehető (f) részből áll, mely egy fix (o) részen csúszik. Ez a sarok legelőnyösebben három részből áll (7. ábra), még pedig az (o, n) és (c) részekből, melyek oly módon vannak elrendezve, hogy a fölső és alsó rétegek között egy (q) horony képződjék. Ebbe a (q) horonyba a levehető (f) rész (z) széle fogódzik (11. ábra), míg a (p) szél az (j<) horonyba fekszik és ennek következtében az (f) sarkat erősen rögzíti. A talp biztos megerősítése czéljából a sarok mellső része (1) kivágásokkal van ellátva, melyekbe a (t) és (u) szélek fekszenek bele, míg maga a sarok egy (3) csavar segítségével a belső talpon biztosan erősíthető meg. Az előbbiekből látható, hogy egy kopott talp gyorsan és minden fáradtság nélkül egy újjal pótolható. Azonkívül utazás alkalmával még külön talpakat is vihetünk ma| gunkkal, melyek tetszőlegesen kicserélhetők.