23007. lajstromszámú szabadalom • Kimérő berendezés
Megjelent 1901.. évi november hó 30-án. ÁIAGY. KIA SZABADALMI ||j||[ HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 23007. szám. XVIII/cl. OSZTÁLY. Kimérő berendezés. KUTTENDREIER K. JÁNOS SÖRGYÁRIGAZGATÓ MÜNCHENBEN. Bejelentésének napja 1901 április hó 17-ike. Elsőbbsége 1899 október hó 21-től kezdődik A 82,654. számú német birodalmi szabadalomból ismertté vált kimérő berendezésnél a nyomó közeg (levegő) a kimérés közben egyrészt a sörrel, másrészt a nyomást létesítő folyadékkal hosszabb ideig érintkezik. Ez alatt a levegő a hordóban lévő sörből szénsavat von el és ez a nyomó-légüstben lévő szénsavtartalmú levegő az előbbi hordó tartalmának kimérése közben fölvett szénsavat a kevés szénsavat tartalmazó, nyomást létesítő víznek adja át. Azonkívül mindannyiszor, ahányszor egy hordó kiürült és a berendezést egy újabb, telt hordóval kötöttük össze, az épen kimért sörből a levegő által elvont szénsav egy része a levegővel együtt az üres hordóban marad, másrészt pedig a nyomóüstbe visszaszívott levegőből a szénsav legnagyobb részét a nyomást gyakoroló víz vonja el, melyet minden új hordó megcsapolásánál meg kell újítani. A találmány tárgyát képező kimérő berendezésnél ezeket a hátrányokat elkerüljük. Ugyanis a gyakran igen hosszú kimérési idő alatt a sört a hordóban a soha föl nem újítandó szénsav nyomása alatt folytonos hűtés mellett oly módon tartjuk el, hogy a sör szénsavat egyáltalában nem veszíthet és állandóan jó minőségű marad. I Ezt a berendezést az jellemzi, hogy a ki! mérő hordó a fölújítás nélkül használt | nyomóközeget (levegőt, szénsavat) tartalj mazó gyűjtővel van összekötve, mely gyűjtő akként van egy kiszorító testtel fölszerelve, hogy a kimérés közben a kimérendő hordóban lévő sörre ható nyomás növekedjék és így a sör állandóan egyenletes mértékben képezzen habot, továbbá, hogy a kimérő hordónak újból való megtöltésénél a nyomóközeg ismét a gyűjtőbe vezettessék vissza és így a nyomóközeg fölújítása elkerültessék. A csatolt rajzon egy ilyT kimérő berendezés metszete látható. A levegő sűrítésére az ismert módon egy (1) tartály szolgál, melybe a magasabban fekvő (q) víztartályból a háromfuratú (w) csapon vezetünk be vizet a levegő megsűrítése czéljából. A sűrített levegőt egy csövön vezetjük be a (c) töltőhordóba, hogy ebből a sört az (a) jégszekrényben lévő (b) kimérő hordóba hajthassuk át. A soha föl nem újítandó nyomóközeg (szénsav és levegő) összegyűjtésére az adott esetben az (e) henger szolgál, melyet a rugalmas (g) tömlő légzáróan köt össze az (f) kiszorító testtel. Ez akként van terhelve, amint azt a telt hordó kimérése czéljából
