22916. lajstromszámú szabadalom • Gázfejlesztő

- 3 -állani, melyek állandó gázok, a (b) akna j fölső részéből a (g) gyűrűcsatornán át tá- j voznak és minden baj nélkül vezethetők a motorba, minthogy annak semmiféle részét ! nem szennyezhetik el. A (h) vezetékben, melyen át a gázok a rekuperátorba jutnak, egy szabályozó berendezés van bekapcsolva, melyet később fogunk ismertetni. A gázfejlesztőtől jövő meleg gáz a rekuperátor fölső részébe megy, melyet a (j) palást és az ebben elhelyezett (k) bordás csövek képeznek és itt az égést tápláló levegőt melegíti föl. A rekuperátorban a gázok nemcsak az égést tápláló levegőt melegítik elő, hanem az elbontáshoz szükséges vízgőzt is fejlesztik, mely czélból egy kazánt képező (1) cső van itt elhelyezve. Mikor a gázok a rekuperátort elhagyták, egy sor függélyes (m) hengeren mennek át, melyekben száraz vagy nedves koksz és különböző, a gázok fölhasználásának megfelelően megválasztott tisztítóanyagok vannak. Végül a gáz a beszivó berendezésbe (2. ábra) jut, melyet egy különös szerkezetű (11) ventilátor képez. Ez perczenként bizonyos állandó mennyiségű gázt szolgáltat, ha azt egy külön hajtógéppel hajtatjuk. Minthogy a gázfogyasztó berendezés gázfogyasztása változó, a ventilátor által kiszívatott fölösleges gáz a gázfejlesztőbe vezetendő vissza, úgy hogy a szívóberen dezés mindig csak annyi gázt szívat ki, a mennyi épen szükséges. Ebből a czélból a szívóberendezés fölött egy egyensúlyozott (o) szelep van elrendezve, mely alkalmas súllyal terhelt (p) membránra van függesztve. Ez a súly ama nyomásnak megfelelően van megválasztva, melyet a gázt tovább vezető vezetékben föntartani akarunk. Ha a gázfogyasztás csökken, a nyomás emelkedik, a membránt fölfelé nyomja és a gáz a szívóberendezéstől jobb oldalt fekvő (q) vezetéken ismét a fejlesztőbe tér vissza. A fölösleges gáz tehát kifelé nem juthat és így a gázfejlesztő szolgáltatta gázmennyiség a fogyasztásnak megfelelő. Eme berendezés lehetővé teszi, hogy a motort nyomás alatt álló gázzal tápláljuk, az első kiszívatott mennyiség pedig, már a hengernek oly gáz és levegő keverékével való töltését engedi meg, melynek nyomása közel a légköri nyomással egyenlő, tehát a motorban oly veszteségek, minők akkor, ha a mótor maga szívatná be a töltést, föl nem léphetnek. Mégis arra az esetre, hogy az (n) ventilátor megáll, eme berendezés baloldalán egy (r) szelep van alkalmazva, mely akkor, mikor az (n) ventilátor áll, kinyilik. Ugyanis ebben az esetben a vezetékben a mótor és a szívóberendezés között légüres tér keletkezik és eme tér hatása alatt a szelep kinyilik és leesik, úgy hogy a gázfejlesztő közvetlenül a mótor által működtetett gázfejlesztő gyanánt fog működni. A mótor normális üzeménél eme szelep helyes működéséről is meg lehet győződni, a szelepet pedig, ha az kívánatos, kívülről fogantyú segélyével is lehet működtetni. A mondottakból kitűnik, hogy a vízgőz kétféle forrásból származik: először a rekuperátorban elhelyezett (1) kazánból és másodszor az (f) kazánból, mely a (b) aknát és a (c) retortát körül veszi. Csak azt kell megemlítenünk, hogyan jut a gőz és levegő keveréke a gázfejlesztőbe, melyben a gázt előállítja. Az (n) ventilátor által beszívatott levegő a (t) csövön jut a gázfejlesztő fölső részébe és az (u) kamarában, melyet az (f) kazántól a (v) fal választ el, szétterjed. Eme falnak a (t) csővel diametrálisan szemben egy (w) nyílása van, minek következtében a levegő — mielőtt az i az (x) csövön, melyben az (y) csövön az (1) kazánban fejlődött gőzzel keverődnék, a rekuperátorhoz jutna — az (f) kazánban a vízfölület fölött végig áramolni és gőzt fölvenni kénytelen. A gőz hozzákeverése okvetlenül szükséges, mert az (f) kazán elég gőzt fejleszteni nem bír. Eme hozzákeverődő gőz az (y) csőbe a gázfejlődés menetének megfelelő mennyiségben a következő módon jut be. Az (f) és (1) kazán a (z) cső útján (1. ábra) van egymással összekötve. Az (1) ka-