22843. lajstromszámú szabadalom • Újítás töltőkályhákon

Megjelent 1901. évi november fió 19-én. MAGY. jj§| KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 22843. szám. II/h. OSZTÁLY Újítá s töltőkályhákon. WINTER RÓBERT KERESKEDŐ HANNOVERBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 április hó 24-ike. Ismeretes, hogy a töltőkályhák aknái oly kövekkel burkoltainak be, melyek belső fö­lületiikön rovátka- vagy hasítékszerű csa­tornákkal bírnak a száraz lepárlásból eredő gázok fölvételére és ezeknek az elégési tér magasabban fekvő szakaszához való vezeté­sére. Ezen csatornák eddig ismert elrende­zésük mellett végig ugyanazon mélységgel bírnak, úgy hogy a burkolókövek végig egyenlő átmérőjű aknát képeznek. Azonban a merőlegesen fölfelé haladó csatornáknak az emelkedő magasság szerint folyton több gázt kell befogadniok s így fölszívó hatá­suk magasabban fekvő szakaszaiban foko­zatosan csökken s azért ezen csatornák ed­digi elrendezésük mellett nem felelhettek meg tökéletesen föladatuknak. Ezen hátrányon részben az által akartak segíteni, hogy a töltőaknában különböző ma­gasságban szívó- vagy húzatcsöveket ren­deztek el, melyek e keletkező gázokat föl­felé vezették. Azonban könnyen belátható, hogy ezen csövek a kályháknak eddigi egyszerű be­rendezését nagyon komplikálttá teszik s egyszersmind a kályhák beszerzési árát is tetemesen növelik. A mellékelt rajzlapon az 1., 2. ábránkét egymásra merőleges hosszanti metszetben, míg a 3. és 4. ábrán két keresztmetszet­ben föltüntetett elrendezés segélyével a föladat a legegyszerűbben és legczélsze­rűbb módon megoldatik, még pedig az ál­tal, hogy a kályha aknája nem olyan kö­vekkel burkoltatik ki, melyeknek külső fö­lülete és csatornái egymással párhuzamo­sak, hanem a burkoláshoz ékszerű alakkal bíró kövek alkalmaztatnak, melyeknek elül nyitott csatonái merőlegesen haladó hátsó falakkal bírnak. A csatornák keresztmet­szeti alakja mindenkor a körülmények sze­rint választható meg. Az ábrákon bemutatott kiviteli alaknál a csatornákba levegő is ha­tolhat a hamúhullatóból, azon czélból, hogy a lepárlási gázokkal elegyedve, ezeknek tö­kéletesebb elégése biztosíttassék. A hamú­hullatóból a csatornákba vezető nyílások czélszerűen a rostély széleinél vannak el­rendezve, mely utóbbiakon a burkolófalazat nyugszik. Előnyös, ha a csatornák hátsó vé­güknél szélesebbre készíttetnek, mint mellső végüknél. Mint látható, ezen elrendezés mel­lett a töltőaknának bármily magasságában fejlődő lepárlási gázok betódulhatnak az il­lető magasságnak megfelelő mélységgel bíró elől nyitott csatornákba és ezekben fölszáll­hatnak, a nélkül, hogy szabad mozgásukban I akár az alacsonyabban, akár a magasabban

Next

/
Oldalképek
Tartalom