22830. lajstromszámú szabadalom • Izolátor villamos vezetékek számára
•\lejí.jHenl 1901. évi november lió 11-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 22830. szám. Vll/g OSZTÁJLYIzolátor villamos vezetékek számára. SOCIÉTÉ AN0NYMF2 DES ANCIENS ETABLISSEMENTS PARVILLÉE FRÉRES & Cü CZÉG PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 május hó 12-ike. A jelen találmány tárgyát villamos vezetékek számára szolgáló izolátorok elektrostatikai kapaczitásának csökkentését czélozza. A kapaczitásnak csökkentését pl. kondenzátoroknál tudvalevőleg az által érhetjük el, hogy a dielektrikus test vastagságát fokozzuk. Tekintettel már most arra, hogy az izolátorok tulajdonképen oly kondenzátoroknak tekinthetők, melyeknél az egyik vezető burkolatot a villamos vezeték hurokja, a másik burkolatot pedig az izolátor vastartója képezi, a kapaczitásnak csökkentését az izolátoroknál is a dielektrikus test vastagságának fokozásával csökkenthetjük. Minthogy azonban az izolátoroknál teljesen homogén porczellántestet kell alkalmaznunk és ennélfogva egy bizonyos vastagságot nem szabad túlhaladnunk, másrészt pedig, a mint kísérletek mutatták, 27 mm. vastagságú porczellánnál az átütési feszültség a levegőét megközelíti, ezen vastagságon gyakorlatilag nem szabad túlhaladni. Ezzel szemben a jelen találmánnyal a sokkal előnyösebb vékonyfalu izolátorok alkalmazása mellett is lehetővé tesszük az elektrostatikai kapaczitás jelentékeny csökkentését, még pedig akként, hogy a vezetéksodrony és az izolátortartó közötti távolságot egy ezek között elrendezett légkamra alkalmazása által fokozzuk, mely utóbbi esetleg szigetelő anyagokkal lehet kitöltve. Ez által, ismét a kondenzátorral való hasonlattal élve, a külső és belső vezető burkolat közötti távolságot lehetőleg fokozzuk és közbenső test gyanánt csekély villamos konstancziával bíró dielektrikus testet alkalmazunk. Ily módon az izolátor elektrostatikai kapaczitását a lehető legnagyobb mértékben csökkentjük. A találmány tárgyát képező izolátor a mellékelt rajzban két foganatosítási alakjában van föltüntetve. A (c) izolátortartó akként van az izolátorgomb csőalakú íb) toldatába beillesztve, hogy fölül az (a) tér marad meg. Hogy azonban ezen (a) tér minden izolátor és minden feszültség számára egyenlő nagy maradjon, a (c) tartónak a (b) csőbe való túlmély betolhatását meg kell akadályoznunk és ezen részek számára oly összeköttetésről gondoskodnunk, hogy a szerelő vagy bárki más az (a) tér nagyságát meg ne változtathassa. Ezt részben az által érjük el, hogy a (b) csőnek az (a) teret képező részét kisebb átmérővel készítjük, mint a (c) tartót befő-
