22824. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyorssajtó nyomtatásra szolgáló nyomóformák előállítására
.Megjeleni I9G1. évi november lió 9-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 22824 szám. JX/e. OSZTÁLY. Eljárás gyorssajtónyomtatásra szolgáló nyomóformák eló'állítására. D'1 ALBERT JENŐ MÜINTÉZET-TIJLAJDONOS MÜNCHENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 márczius hó 26-ika Nyomóformáknak a gyorasajtóban való nyomására eddig alkalmazott összes kiegyengetési műveletek csak azzal az eredménynyel járhattak, hogy a nyomást a kép sötét helyein fokozták, a világosabb helyeken pedig csökkentették. A nyomóformák megfelelő kezelése útján lehetséges azonban a kiegyengetésnek ezt a hatásmódját magára a nyomóformára átruházni és ezenfelül még új hatásokat is elérni, melyek magukkal a kikészítésekkel el nem érhetők. Ezt az által érhetjük el, hogy a relieft, azaz a niveaukülönbségeket magába a nyomófölületbe tesszük át. A kívánt niveaukülöifbségek a nyomófölületben kétféle módon állíthatók elő : 1. Egy alakmintát (Zurichtrelief), melynek kiemelkedései a kép sötét helyeinek felelnek meg, a nyomóforma visszájára teszünk és a relieft a nyomóformával együtt alkalmas sajtóban megfelelő nyomásnak vetjük alá. Az elrendezésnek olyannak kell lennie, hogy a nyomás a nyomóforma képes fölületén lágyan jöjjön létre, a mit legczélszerűbben több ív papiros közberakása útján érünk el. A sajtolás által az alakminta kiemelkedő részei a nyomóforma visszájára nyomatnak és a lágy közbenső réteg következtében a nyomófölül etet, azaz a nyomóforma képes fölületét ezen helyeken kifelé nyomják. 2. Az 1. alatt említett alakmintával ellenkező jellegű alakmintát használunk, úgy hogy ennek kiemelkedő részei a kép világos pontjainak felelnek meg. Ezt az alakmintát azután a nyomóforma képes fölületére helyezzük és alkalmas sajtóban megfelelő nyomásnak vetjük alá és pedig olyan elrendezésben, hogy a lágy közbenső rétegek ez esetben a nyomóforma visszájára jutnak. Ilyen módon a kép világosabb helyeinek megfelelő részei a nyomófölületnek bemélyíttetnek, mi által ugyanazt a nyomdai műszaki hatást érjük el, mint hogyha 1. szerint járunk el. Az 1. és 2. alatt ismertetett módszerek egymással kombinálhatók. Szerencsés véletlennek kell tekintenünk azt a körülményt, hogy éppen az az anyag, melyet túlnyomólag alkalmaznak nyomóformákhoz, kiválóan alkalmas ezen eljárásra. A zinknek ugyanis az a tulajdonsága, hogy enyhén, körülbelül 100° C-ra melegítve, mely hőmérséklet a strukturát még egyáltalában károsan nem befolyásolja, nagy simulékonyságot vesz föl és ezzel azt a nevezetes sajátságát is egyesíti, hogy alak-